Az egyház nem azonosulhat egyetlen párttal, vagy kormányzattal sem.
„Politizálhat-e az egyház?
A tömör válasz: igen. Sőt, kell is politizálnia. Azonban úton-útfélen arra próbálok rámutatni (a 777 felületén sem először), hogy a politika fogalmát jól kell értelmeznünk. A keresztény tanítás szerint a politika nem más, mint a közjó előmozdításának eszköze, a közjó pedig az egész ember és minden ember jólétét tartja szem előtt. A politika tehát: szolgálat. A társadalom szolgálatával, a közjó előmozdításával pedig természetesen aktívan és cselekvően kell foglalkoznia az egyháznak. (A könyvtárnyi politikadefinícióból ide emelem még másik kedvencemet, az antik görög megfogalmazást, amely szerint a politika a jó kormányzás művészete. Ez erősítheti bennünk azt a benyomást, hogy szükségünk van a politikára, arra ne csak a »szenny« szinonimájaként gondoljunk.)
Ugyanakkor a politikafogalom a köznyelvben szűkebb értelemben jelenik meg: itt már a pártpolitikai csatározások (hovatovább az Orbán vs. Gyurcsány kérdése) az értelmezési keret, a szó a legtöbb ember számára sajnos csak a mindennapok pártos küzdelmeit és szóváltásait takarja. Így tehát önmagától adódik a következő kérdés:
belefolyhat-e a pártpolitikába az egyház?
Itt értünk veszélyesebb terepre, a pártpolitikai szerepvállalástól ugyanis határozottan tartózkodnia kell az intézményes egyháznak (ami nem jelenti azt, hogy a keresztény embernek is tartózkodnia kéne). Az egyház küldetése a társadalom egészéhez, minden emberhez szól. A krisztusi értékek megjelenítése kötelesség a társadalmi vitákban, az értékek védelmében és a közéletben, azonban nincs a glóbuszon olyan párt, amely az egyházi küldetésnek száz százalékban megfelelne. Azaz: ügyek mentén kell politizálni. Cseppet sem szabad hátrálni például az életvédelem terén, vagy a házasság intézménye körüli vitákban. Támogatólag kell fellépni a demográfiai válságot, a család válságát megoldani kívánó kezdeményezések mellett (legyenek azon kormányzati lépések, vagy NGO-k kezdeményezései), de az egyház nem azonosulhat egyetlen párttal, vagy kormányzattal sem. A ma támogatott pártról (kormányról, jelöltről) holnap kiderülhet az évszázad korrupciós botránya, a jóhiszeműség vissza is üthet a pártot/kormányt/jelöltet korábban teljes mellszélességgel támogató egyházra. A pártok küldetése pedig – bár szeretik ezt gondolni – az egyházzal szemben nem egyetemes, elég csak a szó etimológiai hátterét (»rész«) vizsgálni. Bár a XXI. században divatos az ideológiák végéről töprengeni, a politika mégis ideológiai megalapozottságú, míg a kereszténység nem eszme- hanem hitrendszer, a kettő között pedig jelentős különbség van. A pártpolitikai csaták olykor piszkos eszközei még a jószándékkal közel lépő egyházat is beszennyezhetik, ezért érdemes egészséges távolságot tartani.”
„Isten sosem fárad bele a megbocsátásba” – ha csak annyit ér el a Café Francesco, hogy ez a falára írt üzenet bevésődik a szívekbe, már megérte.
A pápai állam dolgozói sokáig kiváltságos helyzetben voltak, de ott is megszorításokat vezettek be.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A Notre-Dame új oltára, a miseruhák és a Notre-Dame-mal párhuzamosan felújított berlini Szent Hedvig-katedrális esete az egyházi minimalizmus újabb kudarca. Szilvay Gergely írása.
Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki nem azonos Laár András Jézus nevű jógijával. Vizvári Soma írása.
Alsó-Ausztria a sarkára áll: kereszteket a falra, szentek ünnepeit az óvodákba! Francesca Rivafinoli írása.
Travis Timmerman arról is mesélt, milyen volt hónapokig az Aszad-rezsim börtönében ülni.
A volt amerikai házelnök, Nancy Pelosi egy hivatalos luxemburgi út során szenvedett balesetet, de állapota stabil, és a kórházból is folytatja munkáját.
