Elveszett illúziók

„Nem akarnak politikai üzenetet, de Bródy János most is olyan pólóban van, amely szerint Kossuth is menekült volt...

Bródy János: Az nem aktuális utalás.

Miközben az idei kampány kizárólag a menekültkérdésről szól?

Bródy: Jelenlegi páromat a Hungarian Language Schoolban ismertem meg. Főként menekültek tanultak ott magyarul, a párom ott volt asszisztens. A pólót jó néhány éve ők készítették. Az persze igaz, hogy akkor Magyarország még barátságosan állt a menekültekhez.

Szörényi Levente: Más helyzet volt. Ebbe bele se menjünk!

Bródy: Jó, ne menjünk bele. Mindenesetre nem lettünk bevándorlóország azóta sem. Nem is leszünk, ettől senkinek nem kellene tartania. A kutya nem akar idejönni. Cserébe kivándorlóország lettünk, ami viszont baj.

Szörényi: Mégsem látom, hogy olyan sok cukrászdát nyitottunk volna Bécsben... De tényleg hagyjuk.

Az egészséges polémia tehát megvan önök között ma is.

Bródy: Persze, de legfontosabb most is, hogy egy zenekarban játszunk. Vélhetőleg mind a hatunknak más lenne kedves, ami a választások kimenetelét illeti, mégis együtt vagyunk. Ez elég jó üzenet, nem?

Azért érdekelne, Szörényi vagy Bródy lepődött-e meg jobban, amikor a liberális Heller Ágnes a Jobbikra való szavazásra kezdett buzdítani.

Szörényi: Röhögtem. Voltak, nem is nagyon régen, akik nyilasból ávóssá vedlettek. Ugyan min lepődnék meg? Én az ilyenekről szépen elolvasom Bayer Zsolt írását, aztán azzal jól is van.

Bródy: Ha egy valamikori liberális párt összehozhat egy korporatív diktatúrát, akkor ugyan miért ne lehetne egy korábban szélsőjobbos pártból jobbközép alakulat? Persze én továbbra sem olvasok Bayer Zsoltot.”

A teljes interjút a Heti Válasz 2018. január 18-i számában olvashatják.