Európa jobbra fordul?
A Politico májusi cikke szemléletesen ábrázolta azon uniós államokat, melyekben előre tört, vagy hatalmon van a jobboldal.
Békés Márton trendeket fedez föl ott, ahol csak divatok vannak.
„Nagyot futott az interneten Békés Márton Mandíneren megjelent esszéje, A lemaradás előnye. A szerző azt igyekszik kimutatni, hogy most, amikor Európa lassan a végnapjait éli, okunk van örömre – nekünk, közép-kelet-európaiaknak. Hamarosan lezárul ugyanis az utólérés-neurózis kora, s nekünk nemcsak azért nem kell felzárkóznunk, mert nem lesz kihez, hanem azért sem, mert addigra kiderül, soha nem is járt előttünk Nyugat-Európa.
Békés Márton azonban téved. Trendeket fedez föl ott, ahol csak divatok vannak, és nem lát meg olyan tendenciákat, amelyek azonban minden múló divatnál fontosabbak. (...)
Azok a jelenségek, amelyek most Békésnek és a hozzá hasonló aggodalmaskodóknak a Nyugat végét sugallják – bár valóban döbbenetesek és elfogadhatatlanok – inkább tűnnek múló divatnak, mint komoly elköteleződésnek. A gender-ideológia nem tűnik többnek, mint Savonarola firenzei rémuralma, vagy mint a XVIII. század végén Az ifjú Werther szenvedései által kiváltott öngyilkossági hullám.
Békés példatárában található rém-jelenségek nem Európa aggkori demenciájának tünetei, csak múló megbetegedések.
Mi több, talán azt is kijelenthetjük, hogy Európa viszonylag egységesen áll szemben az elmebeteg kezdeményezésekkel. Az, hogy mégis úgy tűnik, a többségnek fontos a melegházasság, meg a transzneműek jóléte, valójában egy marginális ultrabaloldali kisebbség erős befolyásának köszönhető. Igaz, hogy a Varkey Foundation most megjelent kutatás szerint az európai 18 és 21 év közötti fiataloknak több mint hetven százaléka úgy véli, egyenlő bánásmód illeti a transzneműeket, sőt majdnem kétharmaduk támogatja az azonos neműek házasságát, mindez csak néhány korosztályra jellemző adat.
Az idősebbek valószínűleg nem így gondolják. Bár erről kutatás nincs, arról például van (Ipsos), hogy az amerikaiak ötvennégy százaléka szerint a helyükön kell maradniuk a konföderációs emlékműveknek, s csupán huszonhat százaléka gondolja, hogy mindenre elszánt politikai korrektségnek megfelelően a szobrokat el kell távolítani.
Persze, teszem hozzá csendesen, attól még, hogy az újbaloldali métely nem annyira általános, mint amilyennek igyekszik magát megmutatni, nos, ettől még minden nehézség nélkül belepusztulhat Európa. Különösen is belepusztulhat abba, hogy magára húz egy erős mohamedán identitással rendelkező, virulens, de megváltozni nem nagyon akaró kisebbséget. Kevesebbtől is omlott már össze civilizáció…”