„Tehát, mivel Magyarország nem lépett ki a Genfi Egyezményből, így az egyezmény keretein belül menekülteknek menedékjogot adhatunk és adunk. Más a helyzet, ha a menekültek a szomszéd országból (mint háborús körzetből) érkeznek, és más a helyzet olyan menekültek esetében, akik a világ más fertályairól és nem háborús területeken keresztül érkeznek Magyarország határaihoz és folyamodnak menekültstátuszáért.
Ezzel szemben a sokat vitatott, de egyre erőteljesebben ránk erőszakolni kívánt EU migránskvótának semmi köze a Genfi Egyezményhez. A Genfi Egyezményhez önként csatlakoztunk, arról belső jogszabályt alkottunk. Ez az alapja a befogadásnak.
Nem a kormány fogadott be titokban 1300 menekültet, hanem a menekültügyi hatóságok, és azt sem »titokban«, hanem a szabályoknak megfelelően.
A menekültügyi hatóságok munkájára a kormánynak nincs közvetlen befolyása, csak áttételesen szabályozza a munkájukat – törvényekkel, kormányrendeletekkel. Ami nem terjed ki az egyes személyek befogadásáról történő intézkedésre. Mert az normatív: aki megfelel a szabályoknak, azok egyenkénti befogadásáról a hatóság rendelkezik és nem a kormány. A kormány legfeljebb a normatív szabályokról rendelkezik.
Ezzel szemben az EU migránskvótáját erővel ránk akarják erőltetni.
Anélkül, hogy született volna erről – szuverén országok között – egy olyan európai egyezmény (az EP balliberális frakciójának elfogadott ajánlása vagy a LIBE bizottság pattogása ennek a kritériumnak nem felel meg), amihez Magyarország szabad akaratából csatlakozik. Vagy az EU működési rendjének megfelelően beemeltük volna (egyhangú szavazattal) az EU alapszerződésébe. Ilyen aktus nem történt.
Mi a különbség a kettő között? A különbség a szuverenitás.”