A Momentum megalakulását kísérő lendület hamar alábbhagyott. Politikusainak nyilvános szereplései az ellenzéki média jóindulatú támogatása mellett is kínosra sikerednek. Pedig egy átlagos sajtófogyasztó számára is érzékelhető, hogy izzadságos munkával igyekeznek egy felkészült, fiatalos közösség képét kialakítani. A Momentum Mozgalomra az a reális veszély leselkedik, hogy a választók képtelenek lesznek megkülönböztetni a többi kormányt váltani akaró törpe párttól. Együtt vonulnak, egy szólamban kritizálják a kormánypártokat, miközben minden alakulat, egy picit Fidesz akar lenni.

A Hollik-Soproni vitát nézve kamaszkorom egyik képregény élménye jutott eszembe a Kretén magazinból:
„A terrorista kiképző az újoncoknak: Most megtanulhatjátok a legfontosabb dolgot, ami sorsdöntő annak tekintetében, hogy élő vagy halott terroristák lesztek–e. 
Erre az újoncok: Bombát készíteni? Álcázni magunkat? Beépülni? Menekülni?
Mire a válasz: Nem, szimpatikusnak mutatkozni a tv-ben.”

Szegény Soproni Tamásnak ez nem sikerült, élete virágában ragadta el a Hollik-Soproni vita. Mondandó híján, legalább azt megtanulhatta volna, hogy valami mimikai játékkal rejtse el, hogy kényelmetlenül érzi magát leforrázott állapotában. Az arroganciája azonban kivételes. Félek, Soproni leképezi a pártját, egy jellegzetes képviselője politikai közösségének.   

A Momentumot sokan az új SZDSZ-ként emlegetik. Ez azonban csak részben igaz. Az SZDSZ egyszeri jelenség volt, kereszténygyűlöletében, nemzeti ügyek iránti érzéketlenségében, korrupció iránti vonzalmában. Azonban akik hasonlóságokat vélnek felfedezni, nem járnak messze a valóságtól.

Hollik–Soproni-vita: Ellehetetlenül vagy épp él és virul a civilszféra?

A Momentum a megboldogult liberális párthoz hasonlóan tisztázatlan eredetű pénzügyi forrásokból működik, és jelentéktelensége ellenére a média aránytalanul nagy figyelmet szentel tevékenységének. A közmondásosan objektív ellenzéki sajtó ennek a kis létszámú képződménynek olyan nagy felületet biztosít, mintha tényező lenne a magyar politikában. Ebben némileg a FIDESZ-KDNP is bűnös, mondhatni a kormánypártok a Momentum kottájából játszanak. A Hollik-Soproni vitával például egy pillanatra beemelték a valóban létező politikai alakulatok mezőnyébe. A vitát Hollik István nyerte, de a Momentum tudott hasznot realizálni belőle. Másfél órás figyelmet kapott, néhány tucat ember a körúton túl is megismerte.

A Momentum médiapárt, gyakorlatilag csak a sajtóban létezik. Az online portálok könnyen emészthető „igazságait” mantrázza, cserébe a baráti média úgy építi, mint egy popegyüttest. El kell hitetni a választókkal, hogy a Momentum egy fiatalos együttes, az európai fősodorral összhangban képviseli a XXI. századot. A „zenei” hozzáértők egyöntetű ujjongásától kísérve épít egy fogyasztható imázst.  A szöveg nem unalmas, a zene és a hang nem fals, csupán új, korszerű, ilyennek akarták. Ha pedig nem tetszik, akkor nem érted a XXI. századot. Azért pici és puha, hogy ne fájjon. 

A popkulturális ikonná válást azonban nehezíti, hogy a választóknak szánt momentumos üzenetek jórészt leporolt SZDSZ-szlogenekből állnak, amelyek vonzerejét jócskán kikezdte az idő. A sokszínűség vallásos imádata ismerős attitűd. Ne legyenek illúzióink, ez az ideológia csupán egy bizonyos egyen-pepitaságot tűr meg, egyébként a hagyományos „színfoltok” esküdt ellensége. Továbbá a Momentum volna az egyedüli letéteményese a sokat hangoztatott szabadságnak és európaiságnak, fenntartva maguknak a jogot arra, hogy eldöntsék, ki európai, és mit szabad mondani. Az egy vélemény szabadsága ez; nem tűri az ellenkezést. Az ellenvélemény ugyanis minden esetben Európa sötét korszakait juttatja eszükbe.  

A nyílt társadalom „teológiájának” hirdetésével párhuzamosan a momentumosok a néhai liberális formáció maradékával vonulnak a Jobbik melletti szimpátiatüntetésen. A meglepődés azonban indokolatlan, ha tudjuk, hogy olyan szellemóriások alkotják az ellenzék intellektuális segéderejét, mint az ex-Lukács-tanítványból lett liberális, Heller Ágnes. Lukács György elmélete szerint ugyanis a fasizmus a liberalizmusban gyökeredzik. Nem minden liberalizmus fasizmus, de minden fasizmus liberalizmus – állította a marxista filozófus. Ezek a derék liberálisok most úgy érezték, hazaérkeztek a Jobbik melletti szimpátiatüntetésen, nem bírták kivárni, amíg a liberalizmus átalakul magától, elébe siettek. Ez nem valami modern dolog, mondhatnám: irtó uncool. 

A Momentum minden megnyilvánulása, de főleg az említett Hollik-Soproni vita után kísértésbe estem, hogy a Facebook-profilomon visszaállítsam kereszténydemokratára a politikai meggyőződésről szóló sort. Mert nemzeti érzelmű, vallásos magyarnak lenni újra menő.