„Ennél még az orosz hitelből épülő Paks2 is többet ad a magyar alvállalkozóknak, igaz, a vasút legalább nem bocsát ki atomfelhőt. Így csak potom 10 évre titkosították a megvalósíthatósági tanulmányt, míg Paksnál 30-ra. Esküszöm, kivárom, mert egyre kíváncsibb vagyok: kinek éri ez meg. Persze ha jobban elmélyedek a kínai bölcsességekben, már rég rájöttem volna. De csak egy jeles tévés műsorvezető vezetett rá a megoldásra: akármilyen kicsi a magyar részvétel, a haszon azokhoz csorog majd, ahová szokott. Ahogy a kínai szólás tartja: »A víz odatart, ahová tartania kell.« A víz mellett még a pénzzel van így. És giga-beruházásból még a kis részesedés is sok pénzt hoz.
Az előbbiekből kiderült, Mészáros Lőrinc és üzlettársai hogy s hogy nem, vasútépítéssel is foglalkoznak. Ehhez is ért, nemcsak a sajtóhoz, a disznókhoz, az ásványvízhez, a focihoz, a polgármesterséghez – a többit elfelejtettem. Mivel megbízható alapanyagokat szeretne, a zúzott követ, dolomitot kipróbált baráttól szokta venni: az Orbán papa-féle kőbányákból. A dél-balatoni vasúti munkákat egy háromtagú konzorcium nyerte el. Puszta véletlen, hogy Mészárosék mellett a két másik üzlettárs is vásárlója a Papa-bányáknak. A követ meg csak nem Kínából akarják hozni az új projekthez!
A kínai hitelt a közösből fogjuk kinyögni. Addig is: megy a közpénz vándorútra, egyik zsebből a másikba. És mintha mindegyik zseb ugyanazon a kabáton lenne. Ja! Tudok még egy kínai közmondást: »Tátsd ki a szád, ha az ég datolyát hullat.« Itt, nálunk leginkább nekik hullat. Mi meg csak a szánkat tátjuk.”