Magyarország építkezik

„A mi számunkra, akik benne élünk a jelen sűrűjében, figyeljük a közéleti csatározásokat, érzékeljük a felforrósodott indulatokat, mindez talán nem látszik világosan. A nagy folyamatoknak elébe tolakodnak a jelen csatározásai. Kevés ember figyelmét ragadja meg a hír, hogy mondjuk a negyedévi növekedési előrejelzés éves összehasonlításban 3,9 százalékról 4,1 százalékra emelkedik – pedig e számok mögött százmil­liárdok rejtőznek. De hogy az egyik politikus csúnyát mondott a másikra, az vezető hír az esti híradókban. Ez természetes dolog, így működik a nyilvánosság.

A sikeres politizálásnak azonban a nagy folyamatok helyes felmérése és helyes irányítása a záloga. A választók többsége, ha nem is látja át, mégis érzi, hogy mi az, ami számára és országa számára fontos, és mi az, ami nem. A választók többsége, ha nem is tudja, mégis érzi, hogy annyi kavargó évtized után végre a békés építkezés kora jött el. Talán a kiegyezés utáni időszak volt ilyen, azzal az óriási különbséggel, hogy most a szuverén Magyarország gyarapszik, nagyhatalmi kényszerek nélkül.

Nagyhatalmi kényszer nélkül – nem valamiféle lelki igényről van itt szó, hanem a siker kulcsáról. Ne legyenek kétségeink: minden nagyhatalom a maga érdekét követi, és minden alá rendelődött államot arra szorít, hogy ezen érdekek szerint politizáljon, akár a saját érdekei sérelmére is. Magyarország azonban, fél évezredes kényszerű alárendelődés után, visszaszerezte a teljes szuverenitását. Az a nagyhatalom, amelynek szorításából kisiklott, persze a rivális nagyhatalommal való paktálással vádolja, de ebből egy szó sem igaz – és a választók többsége, ha nem is látja át ennek minden részletét, érzi ezt.

Ezen a békés, gyarapodó, pénzügyi és politikai szuverenitását visszaszerzett Magyarországon próbál a hazai ellenzék teret nyerni mindennek a becsmérlésével, minden siker eltagadásával, minden hiba végtelenre nagyításával. A teljesen téves politizáláshoz való ragaszkodásuk egyenesen zavarba ejtő: minél kevésbé hatékony a kormány minden eredményének eltagadása, annál jobban ragaszkodnak hozzá. Legyen az ő bajuk. A magyar választók többsége pontosan tudja, hogy saját érdekében, nemzete érdekében hova érdemes adnia a voksát.”