„A külföldről támogatottnak bélyegzett civil szervezetek ellehetetlenítése, fenyegetése nem áll meg az úgynevezett Soros-féle szervezeteknél. A Fidesz egyre embertelenebb rendszerében nem mutatnak jól az olyan humánus és szociális célú akciók sem, mint a közterületi ételosztások, a rászorulók támogatása, vagy a környezet védelméért történő kiállás – márpedig ilyen és hasonló, a kormánynak nem tetsző tevékenységet számos civil szervezet végez. A civilek elleni szankciók, akciók az új évvel sem érnek véget, mert Rogán Antal propagandaminiszter parlamenti bizottsági meghallgatásán nemrég arról beszélt, januárban intézkedéscsomagot dolgoznak ki a Soros-terv megállítására. Ha meg akarjuk érteni, miért veszélyesek a kormány egyre vadabb civilellenes lépései, tisztában kell lennünk a civil társadalom legfontosabb jellemzőivel.
Egy demokratikus társadalom akkor működik igazán jól, ha jelen vannak benne az állampolgárok által indított kezdeményezések, a helyi és nagyobb körben funkcionáló, érvényesülő közösségek, egyszóval a társadalmi önszerveződés. Ahogy erre többek között szociológusok, politológusok, közgazdászok, néprajzkutatók rámutattak, e fogalom azt a közösségi igényt jelenti, amelynek során az állampolgárok a társadalmi nyilvánosság és a jogi keretek között intézményes csoportokat hoznak létre. Ez a civil társadalom – és általában egy társadalom – fejlettségének fokmérője. Megmutatkozik a különböző korokban és a társadalom legkülönbözőbb rétegeiben. A falusi műkedvelő tevékenységgel foglalkozó egyesületektől kezdve a településszépítést célul tűző közösségek, egyházi szervezetek működésén át a nemzetközi kapcsolatokat ápoló jogvédő szervezetekig rendkívül széles és színes a spektrumuk. Kutatásukkal az előbb említett tudományágak képviselői mellett olyan nagy formátumú szaktekintélyek is foglalkoztak, mint Orbán Viktor, aki az egyetemi szakdolgozatában írt erről. Ha valaki, ő pontosan tudja, mi az, amit most el akar lehetetleníteni.”