„A kiegyezés ezeréves nyugati-magyar gyakorlata az ország felívelő pályájának biztosítéka volt ezer éven át, a versenyképességünk – autogén fejlődési logika híján – ezer éves alapja. Amikor elmaradt, meglepett minket a Kelet, vagy túllendült az inga részint az internacionalizmus (1947-1963, 1990-2010), részint az nacionalizmus (1931-1945, 2010-) felé, az ország komplex hanyatlása újra és újra bekövetkezett. A nyugati-magyar kiegyezés szellemi és intézményes stabilitásának kiépítése még várat magára. Az ország történelmének újragondolása a magyar versenyképesség forrásainak számbavételével ugyancsak várat magára. A jövőnk várható dinamikájának átgondolása és az ehhez szabható politikai stratégia szintén. Ezt már nem fogják megtenni azok, akik más narratívákban szocializálódtak, ideértve a mai pártok és politikusok döntő többségét.
A kérdés, rájönnek a Momentum vezetői arra, hogy mi fontosabb a saját jövőjük és közösség szempontjából: a fideszes mesét kemény munkával tagadni, abban egy lábjegyzetté válni és plusz egy százalékot nyerni ezzel, vagy saját narratívával színre lépni, amely új értelmet ad a magyar sorsnak.”