Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
Van még út a Jobbik előtt, mire csúnya múltja mögötte marad.
„Mi a nagyobb bűn? »Komcsizni, buzizni, cigányozni, zsidólistázni«, ahogy tette azt a (korábbi) Jobbik, vagy a nemzetgazdaság oly mértékű tönkretétele, amelynek nyomán csak a valutaalap menthette meg az országot az államcsődtől? Lendvai állításával szöges ellentétben nem a Jobbik és a Fidesz, hanem a Fidesz és az MSZP van azonos oldalon – a tőke és az újgazdagok, a korrupció és az állam emlőjén meggazdagodók oldalán. Igaz, hogy a Jobbik sok éven át nemzetünk legcsúnyább görcseiben és legfájdalmasabb sebeiben vájkált, de az a gazdaságpolitika, amely mára a magyarok vásárlóerő-paritáson számított nettó átlagkeresetét a bolgár és a román szint közelébe, a többi 25 EU-tagállam – így a fejlett nyugatiakon kívül Szlovákia, Észtország, Horvátország, Csehország, Szlovénia, Lengyelország, Litvánia és Lettország – alá süllyesztette, nem a Jobbik, hanem az MSZP és a Fidesz dicstelen műve. (...)
A kételyek persze jogosak. Van még út a Jobbik előtt, mire csúnya múltja mögötte marad. De ahhoz képest, ahol a Jobbik tart, miután bocsánatot kért antiszemita és egyéb szélsőséges politikájáért, hol tart az MSZP – és tegyük hozzá: Gyurcsány Ferenc pártja is –, amely arra sem képes, hogy elhatárolódjon korábbi katasztrofális gazdaságpolitikájától? Hol van ezeknek a kételyeknek, illetve a Jobbik vétkeinek a súlya az MSZP és a Fidesz állam- és nemzetrombolásához képest? Ha nem lehet megbocsátani a Jobbik korábbi antiszemitizmusáért, hogyan lehet megbocsátani több tízezer magyar család kilakoltatásáért? Amikor tehát Lendvai Ildikó ébresztőt kiált, pontosan mire szeretné a pártját ráébreszteni?”