À la carte kereszténység

„Korunk jellegzetes figurája az à la carte keresztény, aki pragmatikusan, haszonelvűen szemezget a parancsolatok, Jézus igéi között. Ahol nyilvánvaló ellentmondás feszül a Tanítás és a politikai praxis között, könnyű mentséget találni az amúgy keresztény elveket valló vezető más típusú felelősségére hivatkozva, meg különben is: nem itt van Isten országa. Nem is lenne ezzel akkora baj, ha a kormányoldal nem dobálózna oly könnyű kézzel a keresztény jelzővel, s nem használná a kereszténységet folyamatosan hivatkozási alapként. Ám ha ezt teszi, a cselekedeteit is illő szigorúbb mércével mérni.

Miután a keresztény tanítás következetes, megalkuvás nélküli képviselete, érvényre juttatása általában nem találkozik a társadalom többségi igényével – ebben nincs túl nagy különbség a kormánypárti és az ellenzéki szavazók között –, egyfajta munkamegosztás alakult ki a Fidesz és a KDNP között. Utóbbi rendre a megvalósítás »veszélye« nélkül vethet fel témákat. Zavar akkor támad, ha a Fidesz mondjuk népnevelési szándékkal csatlakozik ehhez, mint a vasárnapi boltzár ügyében, ahol aztán megint csak a politikai pragmatizmusé lett a végső szó.”