„A választások után a kormánypártok megsemmisítették a Magyar Függetlenségi Párt mandátumait. Csaknem hétszázezer ember kinyilvánított akaratát törölték. Egyetlen jelző elég volt: fasiszta! A pártot feloszlatták, hozzáfogtak a szociáldemokraták likvidálásához, a katolikus egyház elleni támadássorozathoz, a parlamentarizmus felszámolásához. A csalás és árulás, a szerzés és bitorlás vált bő emberöltőre a magyar élet meghatározójává. Az erőszak, a félelem. Sajnos egyes elemei e rendszernek még ma is itt kísértenek, nem vagyunk túl rajta.
Kiábrándító, hogy számos megjelenő történelmi munka szerzője még ma is bagatellizálja a magyar választások történetében valaha volt legnagyobb csalássorozat jelentőségét. Nekik is ajánlom, de főképp azoknak, akiket a részletek iránt érdeklődnek, 2001-es kötetünket: Földesi Margit–Szerencsés Károly: »Halványkék választás«. Kairosz Kiadó. Hadd idézzem ennek előszavából Gyurkovics Tibor sorait: »A politika – akár akarjuk, akár nem – immár önálló métier, szakma, mesterség, foglalkozás, de főleg hivatás, amire készülni kell, lehet, muszáj, ha országunk és saját sorsunk alakulásába bele akarunk szólni… Igen, a pénz-szakma s csakígy a politika fontos föltétele, hogy tisztességes emberek (is) csinálhassák az emberiség megvetése nélkül.« És az is fontos lenne – tette hozzá a költő –, hogy túl sok sérült lelkű egyed ne grasszálhasson be a politikába óvatlan, akár lelki Kalasnyikovokkal a nyakában.
Mostanában is megszívlelendő gondolatok.”