Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
Már csak az a kérdés, ha Németh Szilárd mindezt komolyan gondolja, akkor komolyan kell-e őt venni.
„Néhány állítás a Magyar Hírlapban megjelent interjújából. »Nagyon gyenge lábakon állnak az ellenzéki pártok, így a szerepüket átvette a Simicska–Soros-média«, amelynek tagjai »gazdáiktól arra kaptak megbízást, hogy káoszt gerjesszenek«. »Őket Soros és Simicska pénzeli és rángatja ugyanúgy, mint az ellenzéki politikusokat«. A Jobbiknak az a célja, »hogy minél mocskosabb legyen a közbeszéd és ezáltal is minél zűrösebb a közélet«. A civil szervezetek valójában »ügynökszervezetek, NGO-k«. »Messze nem költ a kormány annyi pénzt tájékoztatásra, mint korábban a Gyurcsány-kormány kifejezetten hazug propagandára. Nálunk a hangsúly a cselekvésen van«. És így tovább, a végtelenségig.
A nyomdafesték persze sok mindent elbír. Csúsztatásokat, hazugságokat, félelemkeltést, fenyegetőzést. Már csak az a kérdés, ha Németh Szilárd mindezt komolyan gondolja, akkor komolyan kell-e őt venni. Nyilvánvalóan. Ő a maga módján mondja fel a leckét, vannak olyan társai a hatalom berkeiben – szándékosan ne nevezzük őket politikusnak –, akik elegánsabban, finomabban igyekeznek hatni a választópolgárokra. A világról és az országról alkotott képük azonban egy tőről fakad. Egyértelmű céljuk pedig, hogy még sokáig ott maradhassanak, ahol most vannak.”