Felelet Timmermans biztos úrnak

„Az önök kényszerelosztási elgondolásai sértik az érintett országok szuverenitását és a menekültek emberi méltóságát. Ha ön büszkélkedni akar, inkább büszkélkedhetne azzal a jelentős segítséggel, amely gyógyszer, kötszer és élelmiszer formájában áramlott hozzánk, esélyt adva a harcok alatt és jóval utána is az itt maradt civil lakosságnak. A tagállamok egymás ellen fordítása helyett ma is az volna az önök dolga, hogy a menekülés indokainak felszámolásával segítsék a kibocsátó térségek lakosságát. Ami eddig ezen a téren történt, az szégyenteljesen kevés.

Szégyenteljes egyébként az akkori politikai vezetés tevékenysége is. Élesen támadták a szovjet beavatkozást, közben biztosították Moszkvát, hogy tiszteletben tartják a kialakult érdekszférákat. Magyarán: tűrték, hogy Moszkva martalékává legyünk, és közben saját belpolitikai hasznuk érdekében, azaz álszent módon felszínen tartották a »magyar ügyet«, hogy elszívják a levegőt a kommunizmussal kacérkodó nyugati értelmiség elől. 1956-nak nem a szabadságot eltipró szovjet tankok a győztesei, hanem önök, akik kétszázezer, kiemelkedően jó teljesítményt nyújtó emberrel lettek gazdagabbak és még komoly politikai előnyhöz is jutottak, mindezt anélkül, hogy bármit tettek volna érte. Most is önök élvezik, hogy megállítottuk a balkáni úton a bevándorlást, hogy megtartjuk a határ őrizetére és átlépésére vonatkozó előírásokat, mégpedig úgy, hogy közben állandó hátbatámadásoknak vagyunk kitéve ezért. És még önök beszélnek európai szolidaritásról?”

A szerző az Európai Parlament volt alelnöke