„Az elvárható és elvárandó, hogy e korlátok tudatában ugyan, de egy magát a demokrácia képviselőjének, sőt védelmezőjének tekintő médium törekedjék arra, hogy ne tudatosan megtévesztő módon számoljon be a valóság eseményeiről. Ám attól tartok, hogy az ámítás vírusa mára, amikor is a hírszolgáltatás alárendelődött a szórakoztatásnak, s ezen keresztül a pénztermelésnek, lényegében az egész médiarendszerünket megfertőzte. Ezt a bűnt nem lehet azzal mentegetni, hogy például a posztszovjet térség egyes országaiban, illetve a világ más részein, a végső soron szintén a társadalmi erőforrások fölötti ellenőrzést szolgáló párt- illetve kormánypropaganda szolgálatába állítják a médiát, esetleg a két célrendszert és a hozzájuk tartozó mechanizmusokat ötvözik. Mások, esetleg más indítékokból tanúsított hasonló magatartása nem mentesít a felelősség alól, még ha ennek felvállalásától a magukat értelmiséginek tartók úgy szoktak irtózni, mint ördög a tömjénfüsttől.”