Mi az, hogy homofób?

„E vád szellemében elvárható lenne, hogy a miniszterelnök rózsaszín bő gatyában, szexi, plasztik halványlila mentében, pattogtasson egy fallikusra faragott nyelű, szivárványszínűre fonott műanyag karikás ostort a pride tüntetésen, mely tüntetéshez neki történetesen semmi köze nincs? Csupán annyi köze lehet, hogy hivatalából akár unottan, vagy kedveszegetten tolerálja azt. A tolerancia, ugyanis nem szinonimája a rajongásnak, hanem pusztán eltűrést jelent, türelmet – akár saját magán és zsigeri ellenérzéseinkkel szemben is. A toleranciát mostanában az „újbeszél” módszertana alapján miért is értelmeznénk másként? Miért jelenthetne hirtelen jött értelmezése rajongást

George Orwell sci-fire hajazó regényéből, az 1984-ből kellene tehát elővenni a sajnos csak virtuálisan létező »újbeszél« szótárat, annak is lehetőleg a legaktuálisabb, legújabb kiadását (melyik évben is jelenhetett volna meg a valóságban ez a szótár?), hogy tájékozódni tudjunk némely szavunk, különösen a mostanában igen csak frekventált, a megbélyegző fogalmaink sajnálatosan kétfajta értelmezhetőségének a zűrzavarában. Az újbeszél- szótárak frissülő kiadásai a regényben a társadalmi párbeszéd megváltoztatására törekedtek. Az író zsenialitása, hogy regénye üzenete nem pusztán csak a kommunista elnyomás ellen (ne tévesszen meg senkit az elvtárs megszólítás!), hanem valamennyi ideológia kényszer ellen irányult. A régi szóhasználattal, szóértelmezéssel szemben, tehát a hatalmi célokkal szemben mindennemű gondolkodásra, ellenvetésre alkalmatlan nyelvi formát erőltettek a vezetők (az azonosíthatatlan Nagy Testvér képviselői) a regénybeli Óceánia társadalmára, a korábban használt kifejezések jelentésének teljes megváltoztatásával, illetve a régi szavak új összetételekbe torzításával. Orwell ikonikus regénye a rendszerváltás előtt nagy hatással volt a magyarországi értelmiség egy részére, annak ellenére, hogy 1984-ben csak szamizdatban, majd 1986-ban az újvidéki Fórum kiadónál jelent meg, végre 1989-ben az Európa kiadónál is napvilágot láthatott. A rendszerváltásig dugáruként terjedt, illetve megbecsült csempészáruként olvasta, aki olvashatta. Viszonylag kevesen olvashatták el, viszont sokan hivatkoztak rá a presszóasztalok bűvköreiben. Ezért, vagy ennek ellenére az »újbeszél« megváltoztatott szelleme ma is köztünk kísért, és összezavart társadalmi párbeszédre törekszik.

Ebben az új logikai rendszerben, zavarodottságban ahol a »tudományos« vak tyúk is talál szemet, a téveszme amolyan haladó humanista hagyománynak vélelmezhető, küldetése pedig az elvárható műveltség követendő szempontjainak mantrázása. Vannak fogalmaink melyek használatát, értelmezését bizony nem ártana az orwelli recept újbeszél -je szerint »duplagondolni«. Vagyis ezen az alapon eddig bevált előítéleteinket önmagukkal szembefordítani, elmélázni fölötte, sőt minden alkalommal csacskán kipróbálni (trial and error) azt is, hogy például: éget-e a tűz. A »duplagondolás« módszerével juthatunk el a »bűnstop« állapotába. Hagyományos reakcióinkat, rációinkat így kiselejtezendő, mert az addig közömbös viszonyunk az LMBTQ jelenségeivel szemben végül már bűnös magatartássá minősülhet. Amennyiben képtelenek volnánk rokonszenvezni e mozgalmak szokatlan követeléseivel, a civilizációnk hulladéka gyanánt »megérdemelten« a társadalom peremére sodródhatunk. Orwell szerint »Az újbeszél szókincse a miénkhez viszonyítva kicsi, s állandóan újabb módokat találnak ki, hogy tovább csökkenthessék«, hogy a kommunikáció fokozatosan hőzöngés jelleget öltsön és képtelen legyen a véleménycsere fenntartására. »Az újbeszél minden más nyelvtől különbözik abban, hogy szótára évről évre vékonyabb, ahelyett hogy vastagabb lenne. Minden csökkentés nyereség, mert a kisebb választék kisebb kísértést jelent a gondolkodásra.«”