Szabad egyetem a populizmus korában

„Folynak a tárgyalások New York állam kormányzói hivatala – itt vannak akkreditálva a CEU képzései – és a magyar kormány között. Szeretném, ha ezek sikerrel zárulnának, hogy kollégáimmal együtt folytathassuk megszokott, normális életünket – ami most épp boldog békeidőnek tűnik.

Ám ebből az összecsapásból sokat tanultam arról, mi az összefüggés az egyetemek szabadsága és a demokrácia között.

Túlságosan leszűkítettük az akadémiai szabadság fogalmát, amíg csak a saját köreink privát előjogairól beszéltünk. Mert az is ide tartozik, hogy legyen az egyetemnek autonómiája, és ezzel szolgálhassa a társadalmat. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, mit jelent az egyetemi szabadság az egész társadalom szerveződése szempontjából. Hiszen ha nem tudjuk megvédeni az autonómiánkat a külső erőkkel szemben, akkor az egyének jogait sem.

A CEU esetében kiderült, hogy a szabadságról szóló közhely igaz: annyit ér, amennyit hajlandó vagy adni érte. Akik nem küzdenek meg a szabadságukért, azok el fogják veszíteni.

De hangsúlyoznom kell: mi azért harcolhattunk meg a szabadságunkért, mert magántőkéből működünk. A török és orosz egyetemeknek nincs ilyen hátterük.

Támogatásunkat egyetlen adományozónak, Soros Györgynek köszönhetjük. Senki sem tett többet Magyarországért, és senkit nem gyaláztak meg még igazságtalanabbul. A CEU-ért folytatott csatározásban Soros György tiszteletben tartotta akadémiai szabadságunkat – szemben a magyar kormánnyal.”