Szabad egyetem a populizmus korában

„A CEU esetében kiderült, hogy a szabadságról szóló közhely igaz: annyit ér, amennyit hajlandó vagy adni érte. Akik nem küzdenek meg a szabadságukért, azok el fogják veszíteni.

De hangsúlyoznom kell: mi azért harcolhattunk meg a szabadságunkért, mert magántőkéből működünk. A török és orosz egyetemeknek nincs ilyen hátterük.

Támogatásunkat egyetlen adományozónak, Soros Györgynek köszönhetjük. Senki sem tett többet Magyarországért, és senkit nem gyaláztak meg még igazságtalanabbul. A CEU-ért folytatott csatározásban Soros György tiszteletben tartotta akadémiai szabadságunkat – szemben a magyar kormánnyal. (...)

A demokrácia sokkal több, mint a puszta mechanizmus. Minden intézmény – a többségi hatalom, a kisebbségi jogok, fékek és ellensúlyok, sajtó és bíróság – mögött az önkormányzás nemes eszméje áll, az, hogy szabad közösségek maguk választják meg céljaikat. Ez az elv Európában született, Bologna, Salamanca, Oxford, Cambridge középkori egyetemein és a Sorbonne-on, majd az első nagy modern egyetemeken: a prágai Károly egyetemen, a krakkói Jagellón és a budapesti ELTE-n. Mindegyik évszázadok óta autonóm intézmény, a demokratikus önrendelkezés megtestesítője.

Az akadémiai szabadságért folyó küzdelemnek sosincs vége. Védelmezni kell külső és belső ellenségeitől. Mindkét fronton azon múlik a siker, hogy meg tudjuk-e győzni polgártársainkat: amikor magunkért harcolunk, értük is harcolunk.”