V. E. Schwab – Vicious

„A Vicious tartalma röviden az, hogy egyetem alatt két srác megtalálja a módját, hogyan tehetnek szert kvázi szuperképességekre, viszont a procedúra miatt olyan események következnek be, amelyek nagyon romantikátlanná teszik az egész x-menkedést, és elkezdenek egymásra vadászni. Az indítékuk különböző: az egyikük kiválasztottként tekint magára, akinek joga van önrendelkezni, egy egész embercsoport létezése felett dönteni, a másik pedig személyes bosszúból, hosszú elnyomás és parkolópályára kerülés utáni keserűségből akar nekimenni az előzőnek.

Majdnem azt írtam, hogy nekem az utóbbi karakter a szimpatikusabb, de ez nem igaz, és éppen erről beszélek: Victort értem jobban, az ő karakteréből értek többet, mert a személyes sérelmeket még mindig jobban el tudom fogadni indokként arra, ha valaki elítélhető dolgokat tesz, mint az önbíráskodást egy totál szubjektív elv vagy ideológia mentén, de azért az mégis erős túlzás lenne, hogy mondjuk jobban kedvelem egyiket a másiknál. Ezek a srácok intelligensek, módszeresek, és bár ezek alapvetően jó tulajdonságok, olyan küzdelembe fognak, amelyben semmi sem túl nagy ár, a jutalom pedig megkérdőjelezhető. És ami ijesztő, hogy ez még csak nem is az erejük miatt van így. Meggyőződésem, hogy ha egyszerű emberek maradtak volna, akkor is kipattant volna köztük egy balhé, ami később egy vendettát von maga után, legfeljebb más lett volna az indikátor, és más eszközökhöz nyúlnának.”