Köszönjük, Trump!

„Merkel szavaiban persze benne van a kampány minden kényszere. A Trumpot negatív figuraként lefestő szociáldemokraták retorikájára reagálni kellett a kancellárnak is, az általa mondottakból azonban érződik, hogy a csalódottság és az eltökéltség messze nem kizárólag a választásoknak szól. Sokkal inkább úgy tűnik, hogy a kereszténydemokraták új realitásokkal szembesült vezérét már a szeptemberi megméretésnél jóval előbbre mutató, a magára maradt Európáért érzett felelősség terhe nyomja. A Washingtont sokkal inkább a Közel-Kelet és Ázsia felől érő kihívások, valamint Trump befelé fordulása ugyanis egyben azt is jelenti, hogy Európa feje fölül szép lassan eltűnnek az egyszerre kegyelmi állapotot jelentő és halálos elgyengülést hozó védőszárnyak. Mindez természetesen fájdalmasan zordabbá teszi a körülményeket, ám valójában csak köszönetet mondhatunk Trump önzéséért. Az ezzel előállt új helyzet rákényszeríti Európa vezető politikusait arra, amire nem nagyon akaródzott ráébredniük.

Azért örüljünk, mert az első döbbenetből ocsúdva kezd magához térni Európa, így drukkoljunk annak, hogy Trump ne akarja ismét szárnyai alá venni, Merkelt pedig ne nyugtassa meg a választási siker se.”