Megvédem Bayer Zsoltot

„Kedves Zsolt!

A levelemet azért neked címezem, mert az ellenzéki oldalon fellelhetőekkel ellentétben veled közös a blogszolgáltatónk. Ahogy szerintem a Sándor palotát meg a rendőröket festékkel dobálók környezetében is kellett volna legalább egy ember, aki azt mondja nekik, »haver, ezt már ne, mert ez nem a polgári értékek melletti állásfoglalás, nem polgári engedetlenség, hanem a csőcselék ronga vágyainak a kiszolgálása!«, úgy most igyekszem én lenni az ember a Te környezetedben, aki visszahúz, amikor hülyeséget csinálsz.

Azt írod »megtapasztaljátok, milyen érzés üldözöttnek és fenyegetettnek lenni (...) már mi is nagyon dühösek vagyunk«. Azt gondolom, hogy ez a sor egy freudi elszólás volt a részedről, amiben azokra projektálod ki a saját érzelmeidet, akik ellen hangolsz. A tömeg láttán hosszú ideje először Te érzed magad üldözöttnek és fenyegetettnek, Te félsz, és dühös is ezért vagy. A félelemre adott azonnali, legősibb válasz az agy „üss vagy fuss” parancsa, amiből a a futás a te pozíciódban ezen a ponton már nem kivitelezhető, ezért ütsz.

Arra szeretnélek kérni, hogy ha legközelebb ez a félelem klaviatúráért kiált, a válasz ne a legősibb, és pláne ne azonnali legyen! Nyugodjál le, lazíts le egy fröccsel, és gondold végig, amit most írok neked: 

Azért nem szerencsés pogromot hirdetni, mert eljöhet még az idő, amikor a tömeg, ami most nem csak a CEU-ért tüntet, hanem általános elégedetlenségből tölti ki Budapest utcáin a rendelkezésére álló teret, a te ajtód előtt sorakozik majd, hogy retorikád útmutatásait követve meglincseljen a flaszteron. Talán nem túlzás, hogy én a világon semmiben nem értek veled egyet, de nyugtasson a gondolat, hogy aznap, amikor ez bekövetkezik, én is a házad előtt leszek. Azért megyek oda, hogy óvva intsem a nyilvánosság előtt a véredért kiáltókat, nehogy az öklükkel akarják elvégezni azt a munkát, amit a polgári szellemnek kell. Ez azért kibaszott fontos, mert nekik is meg kell érteniük, hogy az ütések puffanása alatt nem csak a koponyád zúzódna szét, hanem a jogállamiság minden eszméje is, amiért most egy nép vonult fel. Ez pedig, bármennyi indulat is feszül egymásnak veled kapcsolatban, meghaladja még a kérdést is, hogy egyáltalán megérdemled-e vagy nem.

Bevallom, az én gyomrom is a tiéddel együtt vet bukfencet attól a naptól, amikor téged kell majd védenem. Félek attól, hogy ki kell majd állnom meggyőzni a tömeget, hogy az általam preferált jogállamiság legyen a mérvadó veled szemben is, ne pedig az általad propagált ősközösségi ököljog. Addig is arra kérlek, hogy finomabban buzdíts pogromra, mert minél keményebben szítod magad alatt a parazsat, annál nehezebb lesz a tömeg ellenében eloltania annak a maréknyi embernek, aki velem együtt még hisz a humánumban, aminek a felszámolásán eddig szellemed teljes erejében ügyködtél. Remélem, ennek tükrében belátod, miért fontos, hogy ebben Te is segíts. Dicsértessék!”