A Fidesz és a szellemi erőtér

„Ma már néha ott tartunk, hogy a magukat értelmiséginek képzelő, állítólag nem liberális emberek a liberális erkölcsöt (ez pont olyan, mint a szocialista erkölcs, nem ártana emlékezni rá) kérik számon a Fideszen a kereszténység nevében. Állítólagos jobboldali értelmiségiek szinte kéjelegnek azon, hogyan tudják még jobban lejáratni a Fideszt és a szavazóit a szélsőliberális »értelmiség« által favorizált témákban, azokkal együtt hisztériázva. A sértődöttség és a mellőzöttség nem lehet magyarázat a lojalitás ilyen hiányára.

A Fidesz fontos erénye, hogy harmadik-negyedik generációja is megőrizte azt az összetartást, amely az alapító atyákat jellemezte, és képes volt tanulni a hibáiból. Viszont néha úgy tűnik, nem értékeli azok lojalitását, akik mindig rá szavaztak, de nem titkolták el, ha valamiben nem értettek vele egyet. Nem könnyű nem liberális értelmiséginek lenni, következetesen szembemenni azzal az állandó média- és csoportnyomással, amely az élet legártatlanabb területére is beerőlteti a liberálisok nagyon jól hangzó, de pusztító és romboló ostobasá­gait. A magyar és független jelzőt kiérdemlő értelmiségiek jelenleg nem alkotnak összefüggő csoportot, nincs olyan társadalmi intézmény, amelyben fontos szerepet játszanának. Azért is, mert erre nem igazán kaptak lehetőséget.

A Fidesz azon csodálkozik, hogy a nem liberális értelmiség nem támogatja lelkesen, utóbbiak meg azon, hogy a Fidesz egyáltalán tudja, hogy léteznek. Talán többet kellene beszélgetni egymással.”