Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Ama szállóigével búcsúzom tőle, melyet A Hírlap című dunaújvárosi újságba írt 1994. április 21-én, és akár végrendeletnek is megteszi: „Tekerjetek szavaimba!”
„A mintegy háromezer szellemes mondatból hatvanhét kötődik Diurnushoz, Bodor Pál a válogatott csúcstartója. Az első a Magyar Nemzet 1989. november 1-i számában látott napvilágot, és illik e nekrológhoz: »Halottak napja csak addig lesz a Földön, míg vannak élők is.« Az utolsó pedig az Ellenszék.hu nevű portál digitális felületén jelent meg 2012. április 30-án, és időszerűsége aligha vitatható: »Szidják a diktátort, rossz az ízlése. Nem az a baj. De kötelezővé akarja tenni.« A közvélemény-formáló újságíró, közíró, szépíró, a glosszák mestere szellemileg nem tegnap este halt meg. Évek óta a felejtés betegségével küszködött, és gyöngyszemek már nem csöppenhettek ki a tollából.
Ez volna az a pillanat, amikor Pali szelíden csóválná a fejét, és azt javasolná, hogy az iménti képzavar helyett találjak ki valami mást. Csakhogy ebben a bénult helyzetben nem jut eszembe jobb hasonlat. Szerencsére válogathatok a jobbnál jobb mondatai közül. Ama szállóigével búcsúzom tőle, melyet A Hírlap című dunaújvárosi újságba írt 1994. április 21-én, és akár végrendeletnek is megteszi: »Tekerjetek szavaimba!«”