Atomjobb

„Az atom melletti egyértelmű orbáni kiállás – és annak fenntartás nélküli elfogadása a magyar jobboldal részéről – hitvitává tett nálunk egy szerencsés helyeken szakmai alapon is megközelíthető kérdést: jól járunk-e azzal, ha a (többé-kevésbé) ismert feltételekkel elkötelezzük magunkat az orosz nukleáris technológia, illetve praktikusan Oroszország mellett. Bár az Orbán-Putyin atompaktum nyomán kötött szerződések titkosak, egy magyar EP-képviselő kérdésére az Európai Bizottság írásba adta, hogy túlköltés esetén – vagyis akkor, ha a Roszatom nem fér bele a tervezett két paksi blokk 12,5 milliárd eurós árába – a magyar állam felső korlát nélkül fizet. Vagyis nemcsak azt nem tudjuk, hogy mit vettünk az oroszoktól, hanem azt sem, hogy mennyiért. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert az Európában jelenleg futó atomerőművi beruházások átlagosan 250 százalékos túlköltésnél járnak, és egyetlen sincs közülük, amit az előzetesen kalkulált áron be lehet fejezni. A másik állítás szorosan támaszkodik az előzőre: ebben a konstrukcióban kizárható, hogy a beruházás ne legyen veszteséges. Ahogyan az Európai Bizottság hétfői, a projekt állami támogatását engedélyező döntésének indoklásában az illetékes uniós biztos kifejtette, a magyar kormány olyan pénzügyi kockázatot vállalt, amit egy, a saját pénzét kockáztató magánbefektető biztosan nem fogadott volna el. Ebben a konstrukcióban az állami támogatás konkrétan az előre kalkulálható veszteség költségvetési finanszírozását jelenti. Ráadásul az Orbán-kormány a Bizottság meggyőzése érdekében belement a Paks II-ből érkező áram tőzsdei értékesítésébe: ez azt jelenti, hogy egy kiszámíthatóan drágán, veszteséggel termelő atomerőmű kénytelen lesz az áramot azon a nyílt piacon eladni, ahol jelenleg feleannyit sem adnak a termékért, mint amennyi a várható termelési költség lesz.”