Nem, nem toltak ezek túl semmit. Ez a projekt.

„A morális zsarolást elsősorban azokkal szemben alkalmazza a kulturális bal, akik nem a megkívánt attitűdöt fejezik ki a kulturális baloldal pártfogoltjai iránt. A megkívánt attitűd kifejezése pedig elsősorban egy új nyelvhasználatot jelent. Így a kulturális baloldal a politikai korrekt elvárásával, a gyűlöletbeszéd fogalma megalkotásával és a lincselés különféle formáival sokkal radikálisabban kíván belenyúlni a többség gondolkodásába, nyelvébe, érzelmeibe, mint az európai szocialista pártok valaha is akartak e többség pénztárcájába.

Természetesen az igazságosságra, a szótlanok és elnyomottak hangjának képviseletére, a hivalkodó együttérzésre, a múlt hibáitól való megtisztulásra hivatkozás identitást és önbizalmat ad a kulturális baloldal képviselőinek, aminek nagyon híján voltak az önmaga terhe alatt összecsukló szocializmus kimúlása óta, és amire felettébb szükségük volt a megmondás folytatására és a világátalakító erőfeszítéseik fenntartására.

Egyszerre nevezi magát a műveltség, a kultúra és az erkölcs védelmezőjének, a tudás és értelem egyedüli képviselőjének (amit mi sem fejez ki jobban, mint az értelmiségi önmegnevezés) és védelmezőjének a riválisaival szemben – mint pl. a politikusok, a mindenféle konkurensek vagy a nem rá szavazók –, ugyanakkor folyamatosan rombolni kívánja ezt az európai kultúrát, erkölcsöt és esztétikát, mert az osztályelnyomó, rasszista, posztkolonialista, macsó és hasonlók. A rombolás indoka változó, a törekvés viszont meglehetősen állandó e csoportban. Nem, nem tolnak túl semmit, hiszen a szabad, egyenlő és igazságos világért vívott küzdelemben a határ a csillagos ég.

Igen ám, csakhogy a németek átnevelését 1945-től két dolog is segítette: őket megszállták és ma is megszállva tartják, másrészt a kulturális-erkölcsi kiszolgáltatottságért növekvő jólétet kaptak. Olyan országban, ami nincs katonai megszállás alatt, a kormányzati hatalom szabad választásokon dől el, és még a jólét sem növekszik, legfeljebb stagnál vagy csak egyes csoportoké nő, nem érdemes megmondani a választóknak, hogy mit mondhatnak, gondolhatnak, tehetnek és mit nem. És politikailag nem túl bölcs, még ha őszinte és szívből jövő, és jól is esik, moslékzabáló disznókként emlegetni vagy birkáknak nevezni őket, mert azt nem fogják szeretni.

A burzsoá kultúrával és erkölccsel – amit egyre inkább fehér heterónak kezdtek nevezni, de a lényegen ez nem változtatott – szembeállították előbb a bölcs néger, a kreatív és meleg szívű meleg, majd nemrégiben a nemes migráns képét, akiket fel kell szabadítani a posztkoloniális nyelv rabigája alól. A kulturális baloldal még nem bukott meg, mint a gazdasági, de nem igyekszik elárulni, hogy a szorgalom, önfegyelem, tanulás és munka – röviden, a burzsoának nevezett értékek – általános elfogadottsága híján hogyan működhet a mindenki által áhított jóléti társadalom a kulturális baloldal szerint. 

Az elnyomó, meg a felettébb veszélyes populistának nevezett jobboldal pontosan azt ajánlja most a többségnek, amit a haladók a maguk alkotta és vezette kisebbségeknek ígértek: önbecsülést.”