„Felbukkant a semmiből – hadd ne higgyem, hogy spontán módon és organikusan – a Momentum, s a szűzies »mozgalom« agresszív nyomulása láttán az ellenzék pártjai alfelet csináltak a szájukból. Megijedtek a generációs szövegtől, és talán rutinosan becsatornázhatónak is vélték az újdonsült társaságot. Az össznemzeti érdek elárulását persze mindez nem menti: az MSZP, a DK, az LMP és az Együtt éppúgy száznyolcvan fokos fordulatot csinált, mint ősszel az alkotmánymódosítás dolgában a Jobbik.
Nem tagadom, a Momentum eddigi ténykedése baljós előérzettel, sőt szorongással tölt el: az a benyomásom, hogy korántsem azok, mint akiknek látszanak. Büszkén mondják, hogy nulla forintot kaptak Sorostól, de a guruló dollárokról és eurókról, ha léteznek, értelemszerűen nem tudhatunk. (...)
A momentumosok egy darabig még fürdőznek a destruktív sikerben, de egy éven át a népszavazási kampány támasztéka nélkül bajosan tudnak kitartani, a parlamenti küszöböt megugrani. Ezért akarnak megannyi helyi népszavazási kampányt a vidéki városokban is. Ha ezt átlátják a választópolgárok, az történhet majd 2018-ban is, mint 2010-ben és 2014-ben – de mellékesen száz évre elvész az olimpiai rendezés lehetősége.
Ezek a pártok és aktorok sehol nem lesznek már, de értetlen utódaink még mindig emlegetik őket: nekik köszönhetjük a Budapesti NOlimpiai Játékokat.”