Az ellenzék két baja és egy teendője

Még egy gondolat: ha valaki nem ért veled egyet, attól még képes lehet árnyalt gondolkodásra. A formális vita lényege, hogy a felek nem értenek egyet, de vitáznak, hogy rájöjjenek, miért nem. Nem a meggyőzés, hanem a másik véleményének megismerése a cél. Ezt sajnos nem tudom, ha terelsz. De amúgy olyan szempontból nem volt rossz, hogy ez volt az első vita, amiben részt vettem mandin kb. 100 kommment után. Mondjuk vettem már részt jobb kommentvitában is pl a 444en egy jobboldalival.

Magyarország külső adóssága 2004-ben 49,9 milliárd euró. 2006-ban 62,1 milliárd euró. 12,2 milliárd euró az közel 4000 milliárd forint két év alatt. Ennyi Eu pénz nem jött két év alatt. Ráadásul hatalmas világgazdasági fellendülés éve i voltak. Hatalmas pénzbőség volt a világpiacon. Erről egyébként az öszödi beszédben is szólt Gyurcsány Ferenc. -szóval nézzük már az összes körülményt. És a versenytársaktól ekkor szakadtunk le. (pl. Szlovákia) 2010-ben egy leszakadó, adósságspirálban lévő gazdaságot kellett először konszolidálni. Egyszerre kellett csökkenteni az inflációt, az államadósságot és az államháztartás hiányát, növelni a foglalkoztatottságot és a reálbért, amire a közgazdászok azt mondták, hogy nem lehetséges. Közben persze versenyképességi áldozatot hozott az ország. Szóval, bonyolultabb ez, mint ahogy a hvg írja.

(technikai kérdés: vissza lehet nézni a saját kommentjeinket valahol, vagy mindig meg kell keresni egyesével a cikkeknél?)

Igen, a politikát cirkusznak tartom. Ettől függetlenül, vagy emellett vannak pozitív és negatív folyamatok is. Pl. Az államadósság mértéke egyáltalán nem mindegy. Hajlandó vagyok megbocsátani a cirkuszt, ha közben nem a jövőnket éljük fel. Számomra fontos a közösség, melyhez tartozónak érzem magam, egysége is. Most éppen a nemzetre gondolok, de fontos a család is. Ha valaki arra biztat, hogy tagadjam meg anyámat, vagy a gyermekemet is, hogy jobban éljek, akkor azt nem szeretem. Ha valaki azt mondja, hogy ne tagadjam meg, még akkor sem, ha kicsit nehezebb lesz, mert a javaim egy részét meg kell osztanom velük, akkor azt szeretem. Még akkor is, ha mindketten művelik azt a bizonyos cirkuszt. Ez így van akkor is, ha nem a családomról, hanem a másik fontos közösségről van szó, a nemzetemről. Nem mindegy, hogy csökken a munkanélküliség, vagy nő a nagy cirkuszolás közben. Összegezve: Nagyon jó lenne egy olyan politikai elit, amelyik mentes a fentebbi hibáktól és bűnöktől. Abban a pillanatban, hogy egy ilyen színrelép, másra nem is fogok szavazni. Addig viszont a sok ellenszenves közül kiválasztom azt, amelyik kevesebbet árt a hazámnak...