Csak a kezét figyeljék

„Miközben az amerikai vezetés és a felső és a középosztály egy része fokozott figyelemmel követte azt, mi történik a világban, halvány lila gőze sem volt arról, mi folyik a saját országában a menő partvidéki nagyváro­sokon kívül. A demokraták megoldási kísérletei (például az Obamacare) nem eszközt adtak az emberek kezébe a nehéz helyzetből való kilábaláshoz, hanem szociális támogatást, miközben munkahelyekre lett volna szükség. Halat adtak háló helyett. És ahogy a lavinaszerűen növekvő problémákat nem oldotta meg az amerikai külpolitika, úgy lett Amerika saját korábbi beavatkozásainak foglya.

És akkor jött Trump, és sokan világvégét kiáltottak, és sokan még mindig jajgatnak. Pedig alig van rá okuk, mert nem szabad elfelejteni, hogy sikeres üzletember, és ha rábízott befektetésként tekint az elnökségre, akkor valószínűleg nagyon is reális döntéseket várhatunk tőle. Jó eséllyel nem a berögződések és szentimentális érzések fogják mozgatni, hanem kőkemény érdekek. Tanácsadói és miniszterei között is sok reálpolitikus van, így amiben változás következhet be, az éppen az, hogy sokkal óvatosabb lesz az Egyesült Államok beavatkozási politikája. De ahol harcba száll, ott gyorsabban próbálja majd megoldani a konfliktust. Ugyanakkor mint volt üzletember, az új elnök akivel csak lehet (vagy érdemes), minden bizonnyal tárgyalóasztalhoz ül majd.

Trump azt teszi majd, amiről azt gondolja, hogy az Egyesült Államok előnyére válik. Így nem érdemes sem messiásként, sem ördögként tekintenünk rá. Odaszól, visszaszól és provokál, olyan ő, mint egy bűvész. Akármit is mond, csak a kezét kell figyelni!”