Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
Eltakarítás vagy szőnyeg alá söprés? Ez a kérdés foglalkoztatja most azokat, akik a kormánypárti politikusok nyilatkozataiból szeretnék kihámozni, mi vár a hazai civil szervezetekre.
„Az egymásnak ellentmondó kormányközeli hangok hallatán többféle következtetésre juthatunk. Az optimistább verzió szerint csupán újabb kommunikációs gumicsontról van szó, avagy stílszerűen gittről, amit a különféle egyletek – és velük együtt a sajtó – rághatnak. A pesszimistább szerint ahol a jó zsaru-rossz zsaru felállás érvényesül, ott a vallatásnak koránt sincs vége, és lesz még itt nemulass. De ha már Lázár János megértést kért, igyekezzünk megértők lenni. Tökéletesen érthető ugyanis, hogy ha egy közéleti tevékenységet végző szervezet külföldről kap pénzt, arról a nyilvánosságnak is értesülnie kell. Az átláthatóság fontos erény, s csak örülni tudunk, ha ezt végre a kormányzat is felismeri. Más kérdés, hogy azokról az emberi jogi szervezetekről, amelyeket Németh Szilárd is megnevezett, köztudott, hogy Soros támogatja őket. Nem volt ez titok akkor sem, amikor – még ellenzékben – fideszes politikusok működtek együtt velük, hogy kivizsgálják az akkori eltakarítók túlkapásait.
Tökéletesen érthető azonban a civil szféra aggodalma is. Könnyű ugyanis azt mondani, hogy egy kis vagyonnyilatkozat senkinek sem árt, meg hogy csak az fél kimenni a napra, akinek vaj van a fején. Amikor ma egy ellenzéki civil szereplő kormányzati ellenőrzésről hall, nagy valószínűséggel az Ökotárs Alapítvány 2014-es – később törvénytelennek ítélt – hatósági lerohanása jut eszébe. Esetleg az a finom polgári vendetta, amit újabban a kormányközeli bulvármédia folytat azok ellen, akikben a Fidesz potenciális vetélytársat lát. Innen nézve nem az a kérdés, mi van az Országgyűlés asztalán, hanem az, hogy ki vezeti az úthengert. És hogy mikor ad gázt.”