Felbomlik egy világrend – Mandiner2016 V.

A Mandiner szerzői, mint 2010 óta minden évben, idén is évet értékelnek.

Agent Ungur írása.

*

2016: Orbán, Walking Dead és a liberalizmus kiszenvedése

A Walking Dead előző évadának befejezésénél már csak az új évad nyitánya volt nagyobb csalódás 2016-ban. A Walking Dead elvesztette varázsát. De közben 2016-ban véget ért az az időszak, amikor két ember fejének szó szerinti péppé verése a tévében különösebb érzelmet kelt. Méghozzá azért, mert a Walking Dead elindult a valósággá válás útján. Nem, nem csak a migránsokról, menekültekről stb. beszélek, ez egy apróság a nagy képben; hanem arról, hogy felbomlott egy világrend.

Igen. A liberális demokráciák uralta kor 2016-ban lezárult. De a nyugati liberalizmus végvonaglása egyáltalán nem vicces dolog vagy jó hír. Mert csak tünet. A Nyugat alapvető és visszafordíthatatlan gyengülésének és az általa teremtett viszonylagos stabilitás szétesésének tünete.

A nyugati liberalizmus ugyanolyan doktriner ostobaság volt, mint a kommunizmus. Saját nyelvezettel, hitvilággal, aminek semmi köze a valósághoz, az ember valódi természetéhez.

Hogy az ember akarja a történelmet, akarja a hitet, akarja a vért és verejtéket.

Az a Mátrix, ami ezt nem adja meg, megsemmisül.

*

Oké, akkor most örülhetünk? Nem, mert a világot nem lehet újratölteni. Ha Washingtonban, Párizsban vagy Berlinben nem komplett idióták fognak ülni a jövőben, az már nem segít. A kár megtörtént. Európában nem az egymillió új migráns a fő probléma, hanem az a tízmilliós nagyságrendű régi bevándorló, akiknek többsége már bizonyította, hogy alkalmatlan értékeink, életmódunk átvételére. Megfigyelhetetlen, kezelhetetlen tömeg, és ahogy Európa vezető hatalmai befelé fordulnak a kihívás miatt, úgy gyengülünk kifelé.

Pedig már most is vereségek sorával nézünk szembe. Oroszország felmosta a padlót az nyugati világgal Szíriában és közel áll a győzelemhez Ukrajnában. Irán ugyancsak jól halad Irakban. A Nyugat a teljes kudarc szélén tántorog Afganisztánban, a saját maga csinálta mocsárban áll Líbiában, Ázsia és Afrika robbanni készül a talpunk alatt Bangladestől Egyiptomon át Etiópiáig és Nigériáig. És ezek nem 6-20-30 milliós nemzetek, mint amelyekben most vallunk kudarcot. Összesen 1,3 milliárd ember él olyan országokban, amelyek fejlődése demográfiai, klimatikus, kulturális és számos egyéb tényező miatt fenntarthatatlan. Azaz meg fognak bukni, polgárháborúkba, anarchiába süllyedni, dominóként ledöntve azon szomszédaikat is, amelyek egyébként életképesek lennének. Ha azok hagyják.

Emberi jogok? Menekültek jogai? Egy ilyen kihívásra nincs liberális válasz. Aki megpróbálja, meghal, mint a naiv jófiúk a Walking Dead-ben.

*

A nyugati országok meghatározó hatalmi pozíciójának vége egyébként is eljött volna, mert a globális történelmi folyamatok is ebbe az irányba mentek. A világ legnagyobb és egyik legtehetségesebb nemzete, a kínai vajon meddig maradt volna viszonylag szerény és békés mellékszereplő, ha a Clinton- (mindkettő), Blair-, Cameron-, Merkel-, Hollande- és Bush-félék nem ássák mélyebbre a gördröt? Az oroszok meddig viselték volna nyugodtan a miénkhez hasonló hanyatlásukat? Ha a Victoria Nulandok nem játszanak több mint 40 millió ukrajnai életével rulettet tovább. Ez a konfliktus egyébként csak gyengíti a Nyugatot és persze Oroszországot is a jövő nagy kataklizmái előtt. Mint ahogy Bizánc és Perzsia szétverte egymást utat nyitva a hódító iszlámnak. 

Szóval lehetett volna jobb a végkifejlet. Hogy a Walking Dead zóna ne legyen ilyen közel, ne legyen ekkora. Ami jön, az kőkemény lesz. A kegyetlenség ideje, a vérebek százada. Egy világ, ahol az erő dönt. Vagy az, hogy elég erős-e a fal a normalitás szigetei körül.

Örülök, tényleg, hogy most még lehet az jelentős probléma, házasodjanak-e a melegek, vagy mehet-e a férfi/női mellékhelységbe, aki biológiai nemétől függetlenül férfinak vagy nőnek érzi magát? Hogy azon háborodhat fel a zabálós jólétben élő világ liberális fele, ha valaki esetleg nem az előírt történelemleckét mondja fel, és nem jár rituális táncot a szent tehenek körül. Vagy hogy rossz a Walking Dead és elbaltázták a remekül induló Westworldöt. És még sorolhatnám a „jó idők” problémáit.

Kevésbé lesz vicces a falon állni, fegyverrel a kézben, remélhetőleg nem itt, hanem Bulgáriában. Meg a görög strandokon, ahol korábban napoztunk, meg hadihajókon a Földközi-tengeren. Szomorúan nézni mondjuk az egyiptomi nyaralás képeit, mert ugyanúgy nincs már Egyiptom, mint ahogy nincs Szíria és Líbia sem. Esetleg olyan dolgokat tenni, amire gondolni is rémületes és gyomorforgató.

*

2016. Az új világrend kezdete.

Hogy jön ebbe Orbán? Természetesen nyilvánvaló, de azért leírom: úgy, hogy az nyugati vezetők közül az első volt, aki ki merte mondani a valóságot. Bekerült a történelembe, egy nem túl nagy és nem túl befolyásos ország miniszterelnökeként. 1989-ben eltemette a kommunizmust és hazaküldte az oroszokat, mert lehetett. 2010-től kezdődően pedig elkezdte lebontani az életveszélyessé vált liberális dogmákat, mert lehetett.
 
Akkor nem hittem, hogy lehet. Biztos voltam benne, hogy levadásszák. Nem lett igazam. A nagy nyugati hatalmak liberális vezetői saját gyengeségük, tehetetlenségük, mélyen beívódott dogmáik miatt még egy sebezhető tízmilliós országot sem tudtak megrendszabályozni. Nem hogy a saját demográfiai és politikai zsákutcájába kerülő iszlám világot vagy Afrikát kezelni, ami akkor is szinte lehetetlen lett volna, ha évtizedekig Kissinger-klónok vezetik a nyugati nagyhatalmakat.

Ezek a vezetők megbuktak vagy meg fognak változni/bukni, Orbán meg prófétává lett globális szinten.

Az új nyugati elit már aligha lesz ilyen gyenge, és ez egyszerre reménykeltő, de kijózanító is. Az új, illiberális Nyugaton nem lehet majd Budapestről úgy szembe menni Washingtonnal és a többi nagyobb játékossal, mint eddig lehetett.

Szóval ez 2016. A régi idők utolsó, vagy az új idők első éve.

Ne legyen igazam.