„A játék nagyrészét a spanyol, görög és olasz építészeti stílusjegyeket viselő Karnakában, Serkonos fővárosában (Corvo szülőhelyén) és annak negyedeiben töltjük. Mikor megérkezünk, hirtelen azt érezhetjük, hogy egy jóval nagyobb területet kaptunk meg most játékterepként, de igazából nem így van, helyesebben nem teljesen így van. A fejlesztők az eddigi map-méretet kitolták olyan területekkel, ahol még nyugodtan sétálhatunk s nincs szükség lopakodásra, vagy harcra. Ami viszont mindenképpen dicséretes, hogy az elődjéhez képest Dishonored 2 jóval több útvonalat kapott. Közlekedhetünk a föld alatt, az épületeken keresztül, az épületek tetején gyakorlatilag majd’ határtalanul.
A fejlesztők díjat érdemelnek a pályatervezésért.
Mint ahogy azt a cikk elején írtuk, akárcsak a 2012-es első epizódban, úgy a másodikban is bárhonnan bárhová eljuthatunk észrevétlenül. Ha elakadunk, érdemes felnézni az épületekre, használni a balkonokat, az ernyőket, a lámpákat, a ládákat… Bármi jó, mert onnan minden bizonnyal tovább tudunk majd haladni. De nem csak ebben merül ki ez a rendkívül kreatív szakértelem. A játék egyik küldetésében ellátogatunk Delilah őrült és szociopata feltalálójának otthonába. Az épület mechanikus, folyamatosan változik és nekünk kell kitalálnunk melyik formája a célravezető, így az egész terület egy kisebb-nagyobb fejtörő, de még nyugodtan említhetném a túlvilág, vagy a Void dizájnját is, amely a furcsa, lebegő geológiai kőzetképződményeivel szintén nagyon tetszetős lett.”