„A fekete péntek nagyon fekete, egyenesen a teljes sötétség szimbóluma. Különösen az a nők vonatkozásában. Mi a »Ne vásárolj semmit!« mozgalomhoz csatlakozunk ezen a napon, és erre biztatunk mindenki mást is.
Régóta az a meggyőződésem, hogy mára a nőknek vagy a nők ügyének, a családok ügyének vagy az életnek a valódi ellenfeleit nem az úgynevezett társadalomban, nem a mindenkori kormányokban, nem a férfiakban, nem is a rossz beidegződésekben, hagyományokban kell keresni, nem is a radikális feministákban vagy az LMBTQ mozgalmakban, nem, elsősorban semmiképpen nem. A konzervatívoknak nem a radikális baloldalra és a baloldaliaknak nem a keresztény-konzervatívokra kellene mutogatniuk, amikor jót akarnak a nőknek – de nem ám!
A nők önmagukról alkotott képének és a társadalom nőkről alkotott képének a legfontosabb manipulálója a fogyasztás, vagyis a fogyasztást gerjesztő, befolyásoló és abból hasznot húzó gazdasági szereplők. Akik elsősorban a nőkre hajtanak, mert a nőknél van a családi pénztárca. (...)
Ennek megfelelően a női magazinok egytől egyig zsúfolva vannak hirdetésekkel az állítólag haldokló printpiacon. A hirdetések pedig, a jobb eredmény elérése érdekében, elénk vetítenek egy olyan felső-középosztálybeli nőképet, amely még a való világhoz képest is súlyosan terhelt társadalmi konvenciókkal. (...)
A női magazinok nemcsak a szépen megcsinált hirdetésekben, hanem a szponzorált tartalmakban is tobzódnak. (...) Egy olyan önkép kialakulásához segítik hozzá a még védtelen tizenéveseket, amelyben a „normális” életnek a fogyasztás erőteljes tartozéka. (...)