Az álgyermekvédő
Nem az együttérzés, a jobbító szándék vezeti, ő csak balhét akar, és el akarja hitetni mindazokkal, akik még hatása alatt kornyadoznak, hogy ezért is Orbán meg a kormány a hibás.
Hogy a fogyasztóiság tomboló csúcspontja minden évben éppen a karácsonyi időszak apropóján köszönt ránk, amikor mi, keresztények azt ünnepeljük, hogy jászolban a szalmán, rongyos istállóban megszületett a Megváltó, több mint abszurd!
„A fekete péntek nagyon fekete, egyenesen a teljes sötétség szimbóluma. Különösen az a nők vonatkozásában. Mi a »Ne vásárolj semmit!« mozgalomhoz csatlakozunk ezen a napon, és erre biztatunk mindenki mást is.
Régóta az a meggyőződésem, hogy mára a nőknek vagy a nők ügyének, a családok ügyének vagy az életnek a valódi ellenfeleit nem az úgynevezett társadalomban, nem a mindenkori kormányokban, nem a férfiakban, nem is a rossz beidegződésekben, hagyományokban kell keresni, nem is a radikális feministákban vagy az LMBTQ mozgalmakban, nem, elsősorban semmiképpen nem. A konzervatívoknak nem a radikális baloldalra és a baloldaliaknak nem a keresztény-konzervatívokra kellene mutogatniuk, amikor jót akarnak a nőknek – de nem ám!
A nők önmagukról alkotott képének és a társadalom nőkről alkotott képének a legfontosabb manipulálója a fogyasztás, vagyis a fogyasztást gerjesztő, befolyásoló és abból hasznot húzó gazdasági szereplők. Akik elsősorban a nőkre hajtanak, mert a nőknél van a családi pénztárca. (...)
Ennek megfelelően a női magazinok egytől egyig zsúfolva vannak hirdetésekkel az állítólag haldokló printpiacon. A hirdetések pedig, a jobb eredmény elérése érdekében, elénk vetítenek egy olyan felső-középosztálybeli nőképet, amely még a való világhoz képest is súlyosan terhelt társadalmi konvenciókkal. (...)
A női magazinok nemcsak a szépen megcsinált hirdetésekben, hanem a szponzorált tartalmakban is tobzódnak. (...) Egy olyan önkép kialakulásához segítik hozzá a még védtelen tizenéveseket, amelyben a „normális” életnek a fogyasztás erőteljes tartozéka. (...)
A fogyasztás legnagyobb ellenfele ugyanis a gondolkodó ember. Aki felismeri, hogy mi értékes és mi talmi. Akinek véleménye van. Aki állást foglal. Akit nem a magazinok fogyasztásra szűkített világa, hanem a világ teljessége érdekel. Amelyből, a magazinok ablakán rátekintve, csak egy igen keskeny szeletet látunk.
Milyen jó lenne karácsonyra gyerekeinknek, házastársunknak, barátainknak, munkatársainknak gondolkodást ajándékozni! A gondolkodás lehetőségét. Könyvet. Folyóiratot. Szellemi élményt. Beszélgetést. Színházat.
(...)
A péntek a keresztény-konzervatív értékkörben a böjt napja. Nem akarok didaktikus lenni, nem fűzöm tovább a gondolatot.”