Az ország esik szét, a miniszterelnök meg sehol – kiakadt a brit lap
Keir Starmer szerintük a nemzetközi politika kaszása.
Az, hogy miről tudunk megállapodni és miről nem, sokkal jobban formálja a világot, mint ahogyan elsőre gondolnánk.
„Az, hogy miről tudunk megállapodni és miről nem, sokkal jobban formálja a világot, mint ahogyan elsőre gondolnánk. Az idei közgazdasági Nobel díjat a szerződések jelentőségének elemzéséért kapta Oliver Hart és Bengt Holmström. Az elismerés ráirányítja a figyelmet arra, hogy a gazdaság elemzésének nem csak a versennyel, hanem az együttműködéssel is foglalkoznia kell.
A gazdaságról való közgondolkodás általában csak lassan és némileg véletlenszerűen követi a közgazdaságtudományon belüli szellemi áramlatokat. Szó se róla, az igazán jelentős új gondolatok a tudományos közösségen belül is rendre csak komoly ellenállás után tudnak áttörni. Ilyen, az elmúlt 30-40 évben a közgazdaságtant alaposan átformáló gondolat volt, amit első ízben az 1930-as években fogalmazott meg Ronald Coase angol közgazdász. Felvetésének lényege, amilyen egyszerű volt, olyan forradalmi volt: a piacgazdaság alapvető jelensége nem a verseny, hanem az együttműködés, a közgazdász feladata pedig az együttműködés előtt alá akadályok tanulmányozása.
A piaci szereplők – vevő és eladó, munkaadó és munkavállaló – közötti csere a lényegét tekintve együttműködés: mindkét fél úgy követi saját célját, hogy közben a másik céljához is hozzájárul. A gazdasági fejlődés pedig nem más, mint a kölcsönösen előnyös cserék körének folyamatos bővülése. Az együttműködés, a csere azonban akadályokba, Coase kifejezésével »tranzakciós költségekbe« ütközik. Megfelelő cserepartnert kell találni, meg kell győződni a képességeiről, meg kell alkudni vele. Szerződést kell kötni, amit azután érvényesíteni is tudni kell. Reagálni kell az előre nem látható helyzetekre, ki kell dolgozni és működtetni kell a felek együttműködését irányító szabályokat, és így tovább.
Mindez költségekkel jár, amelyek csökkentése minden vállalkozás egyik legnagyobb kihívása. A költségek annál kisebbek lesznek, minél jobb szabályokat alakítanak ki maguknak, és minél inkább segítik őket a tágabb környezetükben érvényesülő – jogi és társadalmi – játékszabályok. A közgazdászoknak ezért elsősorban az együttműködés játékszabályaira, más szóval »intézményeire« kell figyelmet fordítaniuk.”