Miközben a magyarság az olimpiai aranyak költségei alatt görnyed, nem csak nikotinista, alkoholista, kórosan elhízott és depressziós, de nyomasztóan gyakran lesz öngyilkos.
„Magyarországon nem illik az olimpiai érmek értékét megkérdőjelezni, szigorúan tilos felvetni, hogy az állam túl sokat költ a versenysportra, míg szinte semmit a tömegsportra, nem szabad rámutatni arra, hogy miközben a magyarság az olimpiai aranyak költségei alatt görnyed, nem csak nikotinista, alkoholista, kórosan elhízott és depressziós, de nyomasztóan gyakran lesz öngyilkos. Rákosi és Kádár elvtársak jól megtanították az ország népének, hogy lesz szíves befogni a pofáját, és áhitattal csodálni az élsportolókat, aztán meghalni tíz évvel a nyugati átlag előtt.
Ma épp a Borsban zajlik a lincselésem: mocskoló kommentek, elhatárolódó publicisztika, nemzeti hosszúkatinkázás és országos csehlaciság. Legalávalóbbak mégis a nemzet olimpiai ezüstérmes birkózójának, Bárdosi Sándornak a gondolatai: »Ebben az országban csak a sportolókból van hasznunk. Nagyon más területen ugyanis még semmi különöset nem alkottunk, nem adtunk a világnak: nincsenek világhírű színészeink, filmjeink, sőt még költőink, íróink is mindössze régről.«
A fenti sorok jól mutatják az olimpiai sportolók belterjes arroganciáját és kivagyi arcoskodását, továbbá azt a csalhatatlan meggyőződésüket, hogy bármit megengedhetnek maguknak, hiszen minden körülmények közt mögöttük áll a politikai hatalom. Bárdosi okulására e helyütt ismertetnék egy rövidke listát a jelen meg az elmúlt pár évtized legnagyobb magyar alkotóiról és teljesítményeiről a teljesség igénye nélkül: Graphisoft, Prezi, Rubik-kocka, Macskafogó, Saul fia, Mácsai Pál, Cserhalmi György, Törőcsik Mari, Pintér Béla, Szabó István, Fábri Zoltán, Jankovics Marcell, Kertész Imre, Hamvas Béla, Weöres Sándor, Szabó Lőrinc, Cseh Tamás, Bereményi Géza, Szörényi Levente, Bródy János, Földes László Hobo és Feldmár András.
Az olimpiai érmeket azért veszi körül itthon ekkora hisztéria, mert a legtöbb itt élőnek ez az egyedüli hozzáférése a nemzettudathoz. Nem ismerik sem a magyar történelmet, sem a magyar kultúrát, hát mivel azonosuljanak? Bárdosi már mondja is a választ. A proli csürhe az olimpia két hete alatt megszívja magát négy évre való nemzeti érzéssel, hiszen nem lát többet a magyarságból, mint egy nagyon fényesen csillogó érmet meg az ahhoz tartozó világraszóló hőst, a kultúra nélküliségére önérzetes és büszke Bárdosi Sándort.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A sztárúszó nem beszélt mellé, elmondta a véleményét Magyarországról.
Milyen közép- és hosszú távú stratégiája van a Magyar Úszó Szövetségnek? Erről és a december 10-én kezdődő világbajnokságról is beszélgettünk Wladár Sándorral, a szervezet elnökével.
Hazánk igyekszik megtartani nagyhatalmi szerepét, a sportirányítás kidolgozta az új koncepcióját.
A szolgálatok közlése szerint a nehéz időszakokban még többen csatlakoznak soraikba. Erre volt példa a vörösiszap-katasztrófa, az ukrajnai háború kitörését követő menekülthullám vagy idén ősszel a dunai árvíz.
„Magyarországnak víziója és stratégiája van, Európának nincsen” – mutattak rá.
Travis Timmerman arról is mesélt, milyen volt hónapokig az Aszad-rezsim börtönében ülni.
A volt amerikai házelnök, Nancy Pelosi egy hivatalos luxemburgi út során szenvedett balesetet, de állapota stabil, és a kórházból is folytatja munkáját.
