Jean, a kampányarc

„De milyen motivációi lehettek ennek a kis országbeli emberkének? Ezzel szerez jó pontot odahaza? Kiknél? Annál a néhány szavazónál, aki tudja, hol van Magyarország? Vagy azoknál, akik tudják, hány tagja van az uniónak? Szerintem Jean csak nyilatkozott egy jópofát abban a hitben, hogy ezzel bizonyosan bekerül a sajtóba, Magyarország pedig amúgy is túl jelentéktelen egy diplomáciai botrány kitöréséhez. Jean pechjére Bécs és Berlin reagált szavaira, s elmarasztalásuk alighanem depresszióba kergette a luxemburgit, mert tegnap szánalmas magyarázkodásba kezdett.

Volt és lesz még ilyen üzengetés a magyar kormánynak, ezek túlreagálása általában hiba. Kivéve, ha politikai hasznot hoz. Márpedig a luxemburgi Jean a maga ostoba módján semmi mást nem tett naftalinból elővett ötletével, mint égből pottyant ajándékkal örvendeztette meg Orbán Viktort. Az ötlettelen magyar ellenzék és az egyébként szintén meglepően szürke kormányzati kampány közepette úgy jött a luxemburgi kirohanás a magyar kormánynak, mint gyenge formában lévő focicsapatnak az ellenfél öngólja. Mert ha valaki unná a Magyarországon láthatatlan s tőlünk már a Keleti pályaudvarról is nyugatra menekülni kívánó menekültek, migránsok rémképét, annak itt vannak a zsákból mindig előbukkanó ilyen-olyan Jeanok, akik a maguk végtelenül naiv beszólásaikkal jóval nagyobb muníciót adnak az októberi népszavazásra mozgósító Orbánéknak, mint a folyamatos, sok közpénzt felemésztő, de egysíkú idegenellenes kampány. Nem akarok ötletet adni senkinek, de nem csodálkoznék, ha holnap Asselborn a migránsok amolyan brüsszeli serpájaként kerülne fel az októberi referendum kormánypropagandájának részeként mindent elárasztó óriásplakátokra.”