Osztrák fegyverletétel: a kormány fizet a szíriai menekülteknek, ha hajlandók hazatérni
2015 óta 87 ezer szír állampolgár kapott menekültstátust az osztrák hatóságoktól.
Magyarországnak nagyon komoly integrációs képességei vannak. De az integrációnak megvannak a szabályai és a korlátai. Interjú.
„– Legutóbb júliusban beszélt evangélikus rendezvényen a menekültkérdésről, a Föld sója találkozón Heinrich Bedford-Strohm bajor evangélikus püspökkel, ahol azt mondta, hogy lelkészként és politikusként nincs könnyű helyzetben, amikor migrációról, menekültválságról beszél, illetve gondolkodik. Ennek a találkozónak az volt az egyik fő felvetése: hogyha ugyanazon a keresztény teológiai alapokon állunk, miért ekkora a széthúzás akár ebben a kérdésben egyházakon belül és kívül? Most hogyan látja az ön helyzetét ebben a kettősségben, illetve ezt a megosztottságot?
– Azért a különböző álláspontok, mert különbözőek a helyzetek. A parancs abszolút, a helyzetek relatívak. Fontos, hogy lássuk: a népszavazás nem arról szól, hogy elutasítsuk vagy befogadjuk-e a menekülteket, hanem arról, hogy ki hozza meg ezt a döntést. Súlyosan elhibázott azoknak az álláspontja, akik a népszavazás bojkottjára szólítanak fel, mintha ez csak kormányérdek volna, s nem is igazi döntéshelyzet lenne. Először azt szükséges leszögezni, hogyha van Magyarországon egy népszavazás, amelyik a törvényes szabályozás szerint létrejön, akkor joga és erkölcsi kötelessége ezen részt venni mindenkinek, aki szavazati joggal rendelkezik. Nem az a kérdés, hogy hogyan ítéljük meg a migrációt, hanem az, hogy Brüsszel vagy a magyar országgyűlés döntsön-e ebben a kérdésben.
A másik kérdés valóban nehezebb. Látok egy részben rosszindulatú, részben naiv, rossz lelkiismeret-keltést a keresztények körében. Mintha mindenkinek, aki úgy gondolja, hogy Magyarországra nézve a migráció veszélyes vagy nemkívánatos dolog, annak szégyellnie kellene magát, mert nem szereti eléggé a felebarátját. Ezt a szembeállítást részben ostobaságnak, részben pedig manipulatívnak tartom. Egy alapvető nemzetstratégiai kérdésben, amikor egy ország biztonságáról, jövőjéről döntünk, olyan végletes álláspontot felvenni, hogy a befogadás minden embernek kötelessége – ami bajbajutott emberek esetében valóban így van – naivitás, mert nem számol a következményekkel és összekeveri a kormány felelősségét saját állampolgárai iránt az egyén keresztényi kötelességével, mely a felebarát, sőt ellenség szeretete.
– A legtöbben nem a biztonsági kockázatot vitatják el – akár azok, akik keresztényként foglalnak állást vagy keresztény alapokra hivatkoznak, inkább a gyűlöletkeltést vagy a félelemkeltést kifogásolják. Az utóbbi hónapokban nem láttam olyan egyházi megnyilatkozást, amelyik ne ismerte volna el, hogy a biztonsági vagy politikai okokból lehet és kell is döntéseket hozni, akár a határ lezárására vonatkozóan, inkább az a kifogás hangzik el, hogy mindez – gyakran keresztény értékekre hivatkozva – félelemkeltéssel párosul.
– Félelem és gyűlölet – ez két dolog. A félelem jogos, a gyűlölet ellen küzdeni kell. Saját magunkban és a közösségeinkben is. Ha bárki úgy érezné, hogy konkrét emberek ellen gyűlöletkeltés folyik, azt nem szabad elfogadni. A kormánynak viszont kötelessége konkrét veszélyekre felhívni a figyelmet és konkrét veszélyeket tudatosítani, még akkor is, ha azok félelmetesek. Ami a plakátokra van írva, azzal nehéz vitatkozni, tényekről van szó. Az, hogy akik ezeket a brutális merényleteket elkövették az elmúlt hónapokban Európában, azok vagy migránsok, vagy második generációs migránsok. Az is tény, hogy Európa és az európai kereszténység elleni gyűlölet motiválta őket. Ártatlan, miséző papot is gyilkoltak. Ezért valaki ráírja egy plakátra, hogy a migráció és a terrorizmus összefügg, akkor ezen nem kellene felháborodni. Én szívesen odaírnám mellé persze azt is, hogy ez természetesen nem jelenti, hogy minden migráns terrorista. Azok, akiknek akár gazdasági okokból, akár háború miatt kellett elmenekülnie azokból az országokból, ahol az életük folyt eddig, alapvetően áldozatok. Úgy kell hozzájuk viszonyulnunk, mint áldozatokhoz. Ez tehát konkrét emberekre vonatkozik. Mindenhová érdemes lenne tehát odaírni és érdemes elmondani újra és újra – még nem volt olyan lakossági fórum, ahol ezt ne tettem volna – hogy konkrét embereket nem lehet gyűlölni. Nem minden migráns terrorista, nem minden migráns erőszakolja meg a nőinket, meg a lányainkat, de ez nem jelenti azt, hogy vakon megnyitnánk az országunkat egy olyan beláthatatlan folyamat előtt, ami veszélyt jelent. A folyamatot – migráció – és az embereket –migránsok – meg kell tudni különböztetni.”