Az elkékült ország

„Szintet lépett a kormányzati plakátolás. Igaz, korábban még nem volt népszavazási kampány, csupán »tájékoztatás«. Az eddig tömegesen kihelyezett arrogáns ragaszok ugyanis nem mozgósító jellegűek voltak, pusztán informatívak. Lényegében ezt állapította meg a legfőbb választási szerv, mely inkább hisz a kormánynak, mint a szemének. Nekik köszönhetjük azt a határozatba foglalt felismerést is, hogy a kampányidőn kívül elkövetett kampányban nem létezhet jogellenes kampányolás. Időszakon belül pedig nem is kérdés hogy szabad kampányolni, nincs itt semmi látnivaló, tessék továbbhaladni az urnák felé. És, ha nem vigyázunk, 2018-ig még számtalan ilyen csodás jogértelmezést kaphatunk. Már előre örülök, milyen szép, törvényes és arányos lesz majd a választási hadjárat.

Most viszont azt látom különféle fotókon, meg a saját szemüvegemen át, hogy lassan bekékültek a villanypóznák, a hirdetőtáblák, a falvak, a városok – pedig messze még a kampányhajrá. (Nem volt tán egyetlen augusztus 20-iki falunap sem, ahol ne migránsoztak volna jóízűn keresztyén képviselőink vagy polgármestereink.) (...)

A mennyiség itt nem is csaphat át minőségbe, csak még vadabb mennyiségbe - és remélhetően csömörbe.”