A politika Gresham-törvénye

„Aki politikai pályára lép, tisztában kell lennie azzal, hogy nem azt kérik számon rajta, hozzáértően és becsületesen látja-e el a hivatalát, hanem azt, hogy kitart-e mindenáron és minden körülmények között a vezér mellett. A pártok pedig hallgatólag tudomásul veszik, hogy a választók minőség szerinti szelekciója fokozatosan visszaszorul.

Jól jelzi ezt a Fidesz – különös kettősséget mutató – kommunikációja. Egyrészt fő ideológusuk, Lánczi András a korrup­ciót olyan szisztémaként hirdeti, amely egy politikai elképzelés végrehajtására szolgál! Másrészt Kósa Lajos Tusnádfürdőn azzal dicsekszik, hogy a Fidesz rendszerszinten felszámolta a korrupciót.

Mindeközben – a Medián felmérése szerint – az emberek kétharmada nagyon korruptnak látja a kormánypártot, és a Transparency International Corruption Percetion Indexe is a korrupciós helyzet folyamatos romlását jelzi. A kormánypárt ennek ellenére semmit nem tesz a tömegével előbukkanó esetek kivizsgálására, hanem hallgatólagosan hagyja terjedni azt a véleményt, hogy „minden politikus korrupt”. A politika »piszkos« voltát hirdető nézetek terjedése pedig – mint írtuk – önbeteljesítő jóslatként működik. Az eredetileg viszonylag kevesek félelmét tükröző véleményt egyre több ember érzi valóságos fenyegetésnek. Majd – ki beletörődően, ki átko­zódva – kezdték ezt tényként elfogadni. És egyszer csak a kevesek rémálma a többség át nem gondolt ­véleményévé válik, amely megmásíthatatlan sors­csapásként tör rá a társadalomra.

Ha tehát beleivódik a közvéleménybe, hogy a politikusok korruptak és tehetségtelenek, akkor gyakorlatilag leválthatatlanok lesznek. Az emberek nem fordulnak ellenük a szabad választásokon, mert úgyis minek. Ilyen közvélekedés esetén értelmes és becsületes ember nem is választja a politikusi pályát. Ezzel azután végleg átengedik a minőségi szelekciót a politikai pártoknak, ahol a lojalitás a döntő. A korrupt és tehetségtelen emberek elözönlik a politikát, ahol a gyenge jellemre és a szolgalelkűségre magas jutalom vár.”