Érdekes idők jönnek

„Kötve hiszem, hogy a szociális problémákra a föderatív Európa vagy a nemzetek Európája önmagában választ jelentene. Márpedig a Brexit kapcsán a fecsegő felszín – a politika és az általa vezérelt média – azt sugallja, mintha Európa kardinális kérdése ez volna. Nem az. Fontos ugyan a politikai hogyan tovább, de bármerre dől is el a politikai harc, ha nem előzi meg mégoly szerény és viszonylagos szociális kiegyenlítődés, akkor egyik változat sem lesz tartósan életképes.

Az európai szociáldemokrácia szemmel láthatóan nemigen tud mit kezdeni a fenti dilemmákkal. Tisztelet a ritka kivételeknek, az ellenerők nélküli nagytőke kötőfékén engedelmesen kókadozva a szociális kihívásokat »populizmusnak« bélyegzi, és megoldásként a föderatív fejlődést propagálja. Csakhogy az ilyen nagytőke ­európai föderációja (ideértve a többsebességes, az angoloktól búcsúzó, még inkább a németek vezérelte Európát is) a lehető legrosszabb változat: növelné a szociális feszültségeket, hizlalná az unió demokráciadeficitjét, a tradicionális középpártok bázisát pedig még tovább apasztaná. Nem állítom, hogy a nemzetek Európája kapásból jobb lenne, mert azt is illúziók nélkül – a szociális kihívásokat szem előtt tartva – kellene mérlegelni. Ám az butaság, illetve tudatos félreértelmezés, hogy egy ilyen irány automatikusan csakis jobboldali tartalmú lehet.   

A Brexittel, akár észleljük, akár nem, sok minden bezárult, és sok minden kinyílt. Előbb-utóbb választani kell a lehetőségek között.

Október másodikán Ausztriában megismételt államelnöki választásra kerül sor. Ausztria Európa egyik leggazdagabb országa, amelynek ősztől lehet, hogy szélsőjobbos államfője lesz.

Érdekes idők jönnek. ”