Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
A magyar (és mellesleg a nemzetközi) liberális-baloldali elit, ideértve a közéleti értelmiséget és a politikai szereplőket, hat éve képtelenek összeállítani a liberális demokrácia melletti hatékony fellépés eszköztárát.
„A liberális demokrácia védelmezőinek régóta először kell szembenézniük azzal a ténnyel, hogy a liberális demokrácia védelemre szorul. Ehhez képest bámulatosan inkompetensek idehaza és a nagyvilágban is. Elég megnézni a hazai plakát-ellenkampányt, amely megmarad a kétfarkúak szellemi színvonalán, de aligha fogja elérni azt a küszöböt, amely egyedüli pozitív kifutása volna: Orbán nevetségessé tételét és a lejáratását. Ha ettől eltekintünk, ez az ellenkampány teljesen üresfejű, mintha valami hollywoodi vígjáték-rendező zsengéje volna, miközben a világ egyre inkább egy horrorfilmbe menne át, de olyanba, amelynek végén a szereplők eséllyel lelépnek a vászonról. A migrációra nem alkalmas válasz az ellenfél kigúnyolása, a probléma lekicsinylése stb., mert a migráció a politikába bekerülvén megszűnik racionális kérdésnek lenni. Egyszerre kellene tudni szenvedélyeket kelteni a jobboldali kezelésével szemben és egy pozitív ellenpont érdekében, hogy megfordítható legyen a téma domináns értelmezése a közvéleményben. De ehhez a baloldalnak nincs tehetsége, még a felismerésig sem jutott el.
A magyar (és mellesleg a nemzetközi) liberális-baloldali elit, ideértve a közéleti értelmiséget és a politikai szereplőket, hat éve képtelenek összeállítani a liberális demokrácia melletti hatékony fellépés eszköztárát. A migrációról vallott egy évvel ezelőtti hurráoptimista emberjogi álláspontjuk mára megfakult, és láthatóan nem működik, amint az ideológiai klisék (kb. a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség radikális politikai idealizmusa) magyarázatra, differenciálásra és legitimációra szorulnak. A kapitalizmus védelme fel se merül, amely nélkül egyébként a liberalizmus mindenképpen etatizmusba és radikalizmusba fúl. Úgy tűnik, hogy teljes káosz van elméleti és gyakorlati téren is, ami engem -- bevallom őszintén -- meglep. Senki se vállalja annak a felelősségét, hogy nekigyürkőzzék egy koherens doktrína megfogalmazásának -- vajon miért (mármint az általános hozzá nem értésen túl)? Ennek híján egyre fülsiketítőbb a locsogás.”