Az intellektuális bojkott, és ami mögötte van

„Körünkben vanugyanis a szakma nagy tekintélye – a nyolcvanas évektől megjelenő munkái minden egyetemi kurzus alaptananyagában szerepelnek –, aki halkan szól hozzá a fogadáson zajló beszélgetéshez. Szomorú félelemmel meséli, hogy ugyan őt nehéz meglepni, de amikor a tanszéki titkárnő felhívta, hogy a haladó hagyományokat büszkén ápoló intézményben meghirdetett órája a diákok bojkottja alatt van, bizony meglepődött. Bojkott? – kérdezzük meglepve. Igen, feleli, a diákok senkit nem engedtek feliratkozni az órájára. A bojkottnak az volt az oka, hogy a kurzus címében a feminizmusszó szerepelt, és a 19. század közepe óta az egyenlőtlenségek ellen oktatással harcoló intézményben most tanuló diákok szerint a feminizmusa bináris gondolkodást támogatja. Ez a binaritás azt jelenti, hogy vannak férfiak és nők, akik a társadalom alapegységei, és a nekik tulajdonított jellemzők, illetve lehetőségek hatalmi viszonyok eredményeképpen jönnek létre. Azaz, hogy feltételezi, hogy lennének nők, mint társadalmi kategória, akik még mindig strukturálisan hátrányos helyzetben vannak, többek között a politika, gazdaság és kultúra területén. A tiltakozó diákok szerint a feminizmus mára már passzé, mert a férfi/női binaritáskerete kizárja a sokféle más identitást, és amely ráadásul a nőket szükségszerűen áldozati szerepbe helyezi el, mondván, ők szenvedik el főleg az elnyomás különböző formáit. 

A beszélgetés ezen pontján gyorsan közbevetem, hogy az én tanszékem is lecserélte a tanszéki pólót az ikonikus, nagy történelemmel rendelkező »így néz ki egy feministáról« arra, ami azt közli, hogy a kérdésre, »határozd meg a társadalmi nemed« egy helyes válasz van, mégpedig, hogy a társadalmi nemek egy választható, mindig változó viselkedés, azaz egy performansz. Bólogatunk és mindannyiunkat érdekel a történet befejezése. A bojkott alatt álló kolléganő találkozotta tiltakozó diákok vezetőjével, aki elmondta neki, hogy olyan tanmenetet akarnak, amely nem azt mutatja, hogy a bináris gondolkodás hogyan alakult ki (nincs szükség semmilyen fehér, nyugat-európai férfira a tananyagban, se a feminizmus történetére, tehát a fehér, női szerzőkre se), hanem olyat, amely megtanítja, hogyan lehet ezt a binaritást összezúzni, legyőzni és meghaladni. 

A konferencia szünetében beszélgető jelenkorkutatók egyetértünk, hogy ez az antiintellektualizmus, amely aktivizmusnak álcázza magát, úgy tűnik, lassan mindenhol megjelenik. Mint kiderül, a kolléga története itt sem ért véget. A konfliktus megoldása az lett, hogy a kurzus címét egy idézetre módosította Sojourner Truthtól; »azt úgyse tudják, kicsoda« – mondja lemondóan legyintve. Talán majd idővel, mikor átfut az akkreditációs folyamaton, a 19. századi fekete-afrikai aktivistától származó idézet rádöbbenti a diákjait arra, hogy nem ők találták fel 2015-ban a rasszizmus elleni küzdelmet. És arra, hogy a társadalmak mindig sokszínűek voltak, az elnyomások és a befogadások is sokfélék, tehát bonyolultak. Bizony annak a harcnak is története van, amelyből talán tanulni lehetne. Addig, amíg a kurzusátnevezés hivatalosan nem történik meg, nem a bojkottáló és a magukat haladónak gondoló diákok veszik fel az óráját a feminizmus történetéről, hanem a szintén az intézményben tanuló mérnökök és építészek.”