Tel-Avivtől Orlandóig

„A nyugati liberalizált baloldalról mindent elmond az, ahogy a floridai merényletre reagáltak. Obama elnök szerint – aki épp nem ér rá, mert el van foglalva a budik piktogramjaival – egy olyan helyet támadott meg a magányos terrorista (aki mellesleg vagy magányos, vagy nem), ahol az emberek azért jöttek össze, hogy gyakorolják a szolidaritást, hogy növeljék a tudatosságot, meg hogy védjék a polgári jogaikat. Véletlenül sem azért, hogy, khm, ismerkedjenek. Hillary Clinton rátromfolt, és előkapta a bullshit-generátort: biztosította a meleg közösséget arról, hogy mellettük állnak, harcolnak a jogaikért, és hogy Amerikában nincs helye a gyűlöletnek.

Kiváló. Mindenki egy nagy sóhaj kíséretében megnyugodott.

Erről az agymenésről leginkább az jut az ember eszébe, hogy a jogvédő szervezetek milyen nyilatkozatokat adnak ki akkor, ha mondjuk Szudánban épp darálóba küldenek párszáz embert: súlyosan sérültek az emberi jogok! Hát még az emberek, akik többnyire, ugye, meghaltak. Ez az ideológiai újbeszél súlyosabb abszurdot produkál, mint a Monty Python-összes.

Nyilvánvalóan semmi új nem fog történni. Figyelmeztetni fognak bennünket a Haladás Vallásának főpapjai, hogy mindennek az égvilágon semmi köze nincs az iszlámhoz, illetve hogy nem minden muszlim terrorista. Ez utóbbi megfejtés persze dicséretes, csak fölösleges nagyon beleizzadni az árnyékbokszba, ugyanis ilyet korábban sem állított senki. Viszont ezekkel a panelekkel, illetve a kínos kérdéseket felvetők morális megbélyegzésével ismét megakadályozhatjuk, hogy egyáltalán a problémáról való beszéd belátható időn belül megvalósulhasson. Kezelésről vagy megoldásról ne is álmodjunk.”