Futball EB és a Nyugat rossz lelkiismerete

„Természetesen nem azzal van a bajom, hogy tömegével vannak azok, akik egy-egy VB vagy EB alkalmával a máskor is helyénvaló szociális érzékenységtől hajtva mindenféleképpen egy afrikai, de legalábbis harmadik világbeli, egy putyini Oroszországgal viaskodó posztszovjet országnak, egy korábban NATO-bombázta délszláv országnak, ha éppen nem egy lehetőleg latin-amerikai, USA-ellenes történelmi hagyománnyal bíró országnak szurkolnak. Önmagában ez is csak egy módja a csapatválasztásnak (bár nem túl tudatos és nem túl emlékezetes, sok futball szocializációs ágens nincs mögötte), csak a kérdésre, hogy miért X vagy Y csapat, legalább ne találja ki azt, hogy a „csapatjátékuk miatt”, hanem mondja azt, hogy ő, mint az élet számos területén, most is ideológia alapján választ (ez sem jobb- vagy balspecifikus dolog lenne), és ha már úgy, akkor természetesen nem tud másként eljárni, minthogy a Nyugat rossz lelkiismerete jegyében egy szegény, félperifériás vagy éppen IMF vagy ISIS rabigát cipelő országot választ. Mondja ezt, és hagyja a virtuális mágnes táblázást a taktikáról, meg a csapategységről. Aki egy brigád csapategységéről beszél, annak nem ártana ismernie annak játékosait, de legalábbis sorolnia 4 meccset, amit látott és meggyőződött arról az egységről. 

Mindez csak arra példa, hogy mennyivel szerencsésebb lenne nem ideológiai alapon Budapestről vagy Ráckevéről megmondani, hogy milyen lehet Kamerunban/Ukrajnában az élet és a csapategység, mi hajthatja a játékosokat. Legitim módja a csapatválasztásnak az, hogy előtte megnézzük, hogy mit (nem) határozott mostanában az Európai Unió vagy ENSZ BT az adott ország kapcsán, de lehessen azt mondani nekünk is, az ideológiailag kevésbé tudatos beton-futballrajongóknak, hogy ennek a választásnak nem sok köze van a futballhoz. Az még lehet érv, hogy „hát, a lényeg mégiscsak az, hogy mit jelent az adott válság sújtotta országban egy-egy csapat sikere”, csak ha ez az érv, akkor talán lehetne egy kicsit jobban is azonosulni a magyar válogatottal, mert ebben az országban milliók vannak, akiknek az éppúgy számít, mint egy más nemzetbelinek a sajátja.”