Dühösek vagyunk, de ezzel nem sokra megyünk. Átmenetileg fel kell adni egy jobb világ ígéretét, be kell érnünk azzal, amink maradt, a reménnyel.
„A felfordulástól és a fegyveres konfliktusoktól tradicionálisan tartó Kína a britek bennmaradását szorgalmazta, a kataklizmákkal és az emberveszteséggel általában könnyedén kacérkodó Oroszországban a Kreml-barát sajtó a kilépni vágyók érveit visszhangozta. Donald Tusk, az Európai Tanács lengyel elnöke keserű mosollyal idézett egy népszerű közhelyet: ami nem öl meg, az erősebbé tesz. Lehet, de ehhez az kell, hogy ne öljön meg. A történelmi napon éppen egy skóciai golfpályája avatásán részt vevő Donald Trump örömét fejezte ki az események ilyetén fordulatán, közben a háttérben kockás szoknyát viselő derék dudások fújtak ősi dallamot. Még ő hiányzik...
Dühösek vagyunk, de ezzel nem sokra megyünk. Átmenetileg fel kell adni egy jobb világ ígéretét, be kell érnünk azzal, amink maradt, a reménnyel. Ugyan éveket, évtizedeket fogunk elvesztegetni, de ha tanulunk a történelemből, a korábbinál erősebb uniót teremthetünk. Sajnos megátalkodott optimistának kell lenni ahhoz, hogy az ember feltételezze, tanulunk a múltból. Egyelőre ennek pont az ellenkezője történik, de talán majd most...
Addig meg: Bye, bye, London, talán még viszontláthatunk!”