Így készült a Kittenberger – Interjú Somogyi Györggyel

Kezdjük az elején: honnan jött az ötlet?

Ültem a metrón, és úgy a Forgách utca magasságában véletlenül beleolvastam a szomszédom újságjába. Akkor láttam meg, hogy Angliában képregény készül Charles Darwinról. Nem emlékszem már, miért foglalkoztatott akkortájt a képregény, talán éppen egy másik, hasonló projekt miatt. Lényeg az, hogy eszembe jutott: nekünk is megvannak a hasonló, kutató-utazó hőseink a század elejéről. Rengeteget olvastam gyerekkoromban Kittenberger Kálmán-történeteket, Széchenyi Zsigmond-vadászkalandokat. Egyből bevillant az a kép, amikor Kittenbergerre ráront az oroszlán, ledönti a lábáról, a puskatust betolja a szájába, küzdenek, élet-halálra… Hiszen ő egy hős! Elkezdtünk ezen gondolkodni Dobó Istvánnal, szerzőtársammal. Utána jött az a gondolat, hogy ne csak ezek a kalandok legyenek, hanem a századeleji hangulatot különféle karakterekkel feldúsítsuk.

Volt bármi közöd akkoriban a képregényes közeghez?

Sci-fi novellákat írtam, például a Roham nevű underground magazinba. A lap tulajdonosa, Zsombor találta ki, hogy mi lenne, ha megcsinálnánk az egyik ötletem, ami egy kvázi magyar szuperhősről szólt: a Klauzál téri Galambemberről. Persze csak annyira lett volna ő hős, amennyire egy Klauzál téri átlagember hős lehet: egy szomorú, megfáradt, becsületes kisember, semmi különös, épp csak tud repülni. Több elképzelés is volt, az első egy noir-sztori lett volna, ezt is Istvánnal fejlesztettem, és nagyon szerettem, erre szerveztek rajzolót is, de ez nem valósult meg végül.

Brazillal, azaz Tebeli Szabolccsal, a rajzolóval pedig egy munkahelyen dolgoztunk. Szabinak tetszettek az írásaim. Mondta, hogy egy-két év múlva lesz szabad ideje, és ha lesz bármi ötlet, szívesen dolgozna velem. Vagy én mondtam neki, hogy szívesen dolgoznék vele. Lényeg az, hogy közösen rájöttünk: mi együtt tudnánk működni. Átküldtem neki írásaimat, aztán elmeséltem a Kittenberger-ötletemet. Erre nagyon ráharapott.

2010-ben úgy volt, hogy meg is fog jelenni a képregény. Adtatok pár interjút, volt némi hírverés. Aztán nem történt semmi.

Volt a Galaktikának egy steampunk-pályázata, steampunk-képregényantológiát akartak kihozni. Összefutottam akkor Burger Istvánnal, és elmeséltem neki a Kittenbergert, nem érdekli-e. Ő említette a pályázatot, mondta, hogy adjuk be erre. A steampunk-elemek is ekkor kerültek bele a sztoriba. Ez fura, mert ez a világ teljesen beleilleszkedett a történetbe. Mi éreztük, hogy ez működne, és működött is. Leadtuk a pályázatot, majd elkezdett elterjedni, hogy nem lesz ebből semmi, és végül ki is hátrált belőle a Galaktika. Végül kilencvenöt százalékos állapotban meghalt a dolog.

Az már ez a történet volt? Csak mert úgy tudom, hogy a most megjelent sztori valójában – George Lucas után szabadon – a negyedik epizód.

Igen, az ez a történet volt. De az első epizód a fejemben még az volt, amit már említettem, hogy Kittenberger hadakozik az oroszlánnal. Most ennek a képregénynek a végén van két fekete-fehér oldal. Több oka is van annak, hogy ez belekerült. Bakával és Áccsal ugyanis szeretnénk egy spinoff-sorozatot csinálni, mert nagyon szeretjük őket és sok lehetőséget hordoznak magukban. Szóval az egyik első kép a fejünkben az volt, hogy a Kálvin téren 1907-ben érkezik egy postakocsi, bevisznek egy csomagot a Nemzeti Múzeumba, kibontják és csak egy ujj van benne. Kittenberger ugyanis annyira vagány volt, hogy a vadászbalesete után leamputálta a saját ujját, és hazaküldte a Múzeumnak, a körme alatti arzénnal bizonyítva, hogy valóban madarakat preparál. Viszont mikor felépítettük a sztorit, csak a negyedik részre jutottunk el oda, hogy Baka és Ács találkozik Kittenbergerrel – hát ezért kezdtünk ezzel a résszel.

Végül magánkiadásban jelent meg a történet. Kerestetek kiadót?

2010 és 2012 között is volt, hogy dolgoztunk rajta, és már volt olyan is, hogy megvan rá szponzor. De volt, hogy elszántam magam, megyek, beviszem egy kiadóhoz. Valamiért azonban nem akartam elengedni, még ha furán hangzik is. Nem akarok szimplán egy szerző lenni a sok közül, akit kifizet a kiadó, már legalábbis a Kittenberger esetében. Ez az én projektem, amit együtt, közösen építettünk fel, és nem akartam, hogy végül egy kiadó kezébe kerüljenek a jogok.

Alternatív történelmi sztoriról beszélünk. Van valami konkrét eltérési pont (point of divergence) a mi történelmünktől a képregény világában?

Nem foglalkoztunk ezzel konkrétan. 1907-ben vagyunk, akkor még nem állt át a világ a gőzről a benzinre. Nálunk inkább olyan ez, mint egy párhuzamos univerzum, ahol a valódi hősök, történelmi alakok, kutatók békésen megférnek egymás mellett fiktív, kitalált karakterek életre kelt, kicsit másképpen ugyan, de szintén létező alakjaival.

Említetted, hogy fikciós karakterek is megjelennek nálatok, akiket többek között A Pál utcai fiúkból és Agatha Christie-től kölcsönöztetek. Mi volt ezzel a célotok?

Az elején alapos kutatómunkát végeztünk:  korabeli valós és fikciós világból is kerestünk személyeket. Az egyik oka ennek a történet hitelességének a megágyazása: hitelesebb, ha valós személyek is belekeverednek a sztoriba. De volt bennem vágy az ismeretterjesztésre is. Úgy érzem, hogy a mai világban, amikor iszonyatos adathalmaz zúdul ránk, a klasszikus műveltség, ismeret kihalóban van. Szerettem volna sok olyan dolgot belerakni a képregénybe, amit megismertem, értékesnek tartok, és nem akarom, hogy elfelejtődjenek. Ilyen Kittenberger alakja is. Vele nagyon nagy tisztelettel bántunk. Vigyáztam arra, hogy ne sérüljön a karaktere. Fekete István életrajzából vett idézetekkel is dolgoztunk. Az elején, mikor a megbízó halála után felmerül az, hogy mi legyen a küldetésükkel, egyből mondja: a megbízás áll, kifizették. Végtelenül tisztességes személyiség, aki végig így gondolkodik.

A másik pedig, hogy szeretünk kis népeket belerángatni olyan dolgokba, amiben nem ők voltak a hunyók igazából. Így találtunk rá a belgákra. Anno a galambemberes sztoriban így lettek volna a finnek az ellenség. Ettől lesz abszurd a történet, mint ahogy szerintem sokszor a világ is az: amikor nagyhatalmak kis népeket vádolnak. Szóval Poirot adta magát: utánanéztünk, a karakter története szerint ezidőtájt a belga rendőrségnek dolgozott. Írtunk az Agatha Christie-örökösöknek, hogy használhatjuk-e Poirot-t. Persze nem. De mivel ez egy alternatív történelem, ezért alkottunk egy hozzá némileg hasonló karaktert: ő a Kittenberger világának Poirot-ja. Aki amúgy maga is egy karikatúra, a vezetékneve Pierrot-ra, a bohócra utal, a keresztneve pedig Herkulesre. Így nálunk a vezetéknév Pierrot lett, a keresztnév pedig Hector: Christie-nél van Poirot-nak egy „ikertestvére”, akit Achille-nek hívnak, innen a trójai háborús áthallás.

Ki hatott még rátok? Rejtő? Verne?

Akikre utalunk a képregényben, azok mind. Rejtő teljesen egyértelmű, aztán Verne, vagy a The League of Extraordinary Gentlemen, vagy épp Krúdy. Olyan karaktereket emelünk be, mint Krúdy Vendelinje, vagy Torday Emil.

Közben pedig egy elég komoly, 18+-kategóriájú történelmi témát dolgoztok fel: a belga gyarmat Kongó véres történelmét.

Kutattunk sztorik után 1905 és 1914 között. A teljes történet egyik lényeges íve, hogy eljussunk majd az első világháborúig. Érdekes eseteket, különleges momentumokat kerestünk a történelemben, és olyan magyarokat, akik akkoriban járták a világot. Így találtunk rá pl. Torday Emilre, aki a Kongói Szabadállam területén dolgozott. Majd rábukkantunk az akkoriban itt lezajlott egyik legsúlyosabb népirtásra. Nem közismert ez a történet, de II. Lipót belga királyt a világ leggonoszabb emberének tartották, az áldozatok számát tekintve pedig a negyedik helyen áll Hitler és Sztálin mögött, Pol Pot előtt. Elég durva. Kittenberger a Danakil-földön volt 1907-ben, oda tervezzük majd az előzményt. Ott pedig embervadászok és kannibálok éltek, az is nagyon súlyos hely.

A füzet hátulján a rövid életrajzok mellett egykori kongóiakról tettetek be fotót magatok helyett. Mi volt ezzel a célotok?

Torday Emil-fényképek azok. Igazából ez egy poén. Nem akartunk valódi fotóval benne lenni, ez a sztori nem rólunk szól. Szabi meg betette ezeket a fotókat, bár erről volt egy kis vita köztünk. Van, aki szerint ez kulturális kizsákmányolás, van, aki szerint meg egy jó poén. Nem gondolom, hogy kizsákmányolása lenne bárminek is, hiszen róluk szól a történet.

Hogy látod a hazai képregényes piac helyzetét? Olvasol magyar képregényeket, szembejönnek valahol?

Ritkán olvasok magyar képregényeket. Nem szép dolog, de ebben volt egy nagy adag csalódottság is, hogy ha mi nem készültünk el, akkor inkább nem is nézem meg, hogy mi van ezen a piacon. Azt tudtam, hogy most megint van egy kis pezsgés, tavaly a Cafe Postnuclear, aztán van az EpicLine, de nem nagyon jöttek velem szembe, azt se tudtam, hol lehet kapni. Ez persze most, hogy megjelentünk, megváltozott. Amúgy ezzel szembesülünk mi is: ha nem tolod az emberek arcába a munkádat, nem veszik meg. Nem is tudnak róla. Rengetegen mondják a Kittenbergerre, hogy milyen jó, és szerintem teljesen egyértelmű, hogyan és hol lehet megvenni, de a visszajelzésekből sokszor úgy tűnik aztán, hogy mégsem az. Pedig a magyar képregényben szerintem óriási a kiaknázatlan lehetőség. Ennek több oka is van. Nem akarok megbántani senkit, de szerintem valamiért nem jól csinálják. Nincs jól felépítve Magyarországon, bár a mostani Képregényfesztivál igen jól sikerült. De összességében olyan, mintha lelkes amatőrök csinálnák, mint például mi is. Most próbáljuk profibban csinálni, ami nem biztos, hogy sikerülni fog.

Pedig a világ mozijaiban a legnagyobb blockbustereket ma képregényekből csinálják olyan rendezők, akik szintén képregényeken nőttek fel. A képregény egy kiváló műfaj arra, hogy látványos kalandokat mesélj, hiszen félig film, félig könyv. Meg lehet szerettetni vele a gyerekeket olvasni. Nálunk is azért vannak hátul a jegyzeteket, hogy ott ne egy üres valami legyen, hanem kicsit többet adjon.

Hogy tervezitek a folytatást?

A sztorik megvannak. Nagyon szeretném, ha idén kijönne egy Ács és Baka spinoff-füzet. Ők klasszikusan vagány kalandorok egy izgalmas korban, két szuper karakter, számunkra olyanok, mint a The Persuaders! Danny Wildja (Ács) és Lord Brett Sinclairje (Baka). Már az összeismerkedésük is legendás, ugye. Azt viszont nem ígérem, hogy jövőre kész a következő Kittenberger, de már annak is megvan a története. Szabi el tud kezdeni rajzolni augusztus-szeptember környékén, és ha ennek a füzetnek lesz sikere, akkor mindenképpen haladni fogunk vele. A közösségi finanszírozásban is gondolkodunk – a külföldi terjesztés, megjelenés is fontos lehetne. Forgatókönyvíró vagyok egyébként, és a távolabbi jövőben simán látom ebben egy film lehetőségét. Animációs, akár. Mert bőven van ebben a sztoriban annyi.

*

A Kittenbergert ezen a linken, a „Megrendelem” gombra kattintva lehet beszerezni. Ezen kívül a Pagony könyvesboltban és a Trillian képregényboltban érhető el a füzet, a Könyvhéten pedig az Ad Astra kiadó standjánál lehet majd megvásárolni.