„A gazdasági egyenlőtlenségek nem csak úgy lesznek, mert valaki jobban „teljesít” és emiatt gazdagabb lesz, hanem például a társadalom közös erejéből, mindannyiunk adójából fenntartott oktatási és kutatási infrastruktúra által megtermelt közös tudást fordítják cégek és vállalatok a saját profitjuk megtermelésére, enélkül a közös befektetés nélkül nem létezne a profit sem. Ahogyan a közösen fenntartott rendőrség és állami bürokrácia nélkül sem. Vagyis a javakat nem csak azok termelik, akik a profitot zsebre vágják. Ebben az esetben viszont az átlagember számára nemcsak a munkájáért jár bér, de a közös javakra támaszkodva megtermelt profitból is fordítani kell azokra, akiket ez a rendszer hátrahagy, kizsákmányol.
A feltétel nélküli alapjövedelem nem azt jelenti, hogy ezentúl mindenki, munka nélkül fényűzően vagy legalább kényelmesen megélhessen. Erre az alapjövedelem nem elegendő, és nem is vállalkozik. Arra vállalkozik, hogy azt a legkisebb alapot biztosítsa, amelyről elindulva az emberek képesek lehetnek boldogulni. A legalapvetőbb biztonsági keretet próbálja megadni, hogy emberek millióinak ne föltétlenül az éhhalál vagy a legkegyetlenebb szűkölködés árnyékából kelljen bármit is csinálnia.
Az alapjövedelem a most létező, és a jobboldal által sikeresen támadott segélyezési rendszert, szociális védőhálót cserélné fel. Bár valószínűleg Kósa Lajos magaslatáról ez nem látszik, de az a pár tízezer forint, amit minden magyar felnőtt és gyerek megkapna, felére csökkentené a szegények számát Magyarországon, és az bizony óriási jelentőségű dolog. Tenné mindezt úgy, hogy közben a megengedőbb és a konzervatívabb számítások szerint is költségvetésileg kivitelezhető lenne.
Vitázni lehet, és érdemes az alapjövedelem ötletéről. Viszont nem lehet azt mondani, hogy emberek nem érdemlik meg a túlélést, csak azért, mert nem áll mögöttük olyan »hatalmas teljesítmény«, mint Kósa Lajos mögött. És lekommunistázni sem lehet azt, aki a társadalom közös javait igazságosabban akarná elosztani, ahelyett hogy kijátszaná a »nemzeti tőkéseknek«.”