Vidini levél

2016. május 21. 09:11

Szegény szerencsétlen hazánk elesett. Elesett nem ellenségeink ereje, hanem árulás s alávalóság által… Görgeyt felemeltem a porból, hogy magának örök dicsőséget, hazájának szabadságot szerezzen. És ő a hazának gyáván hóhérjává lőn.

2016. május 21. 09:11
MEK

Szegény szerencsétlen hazánk elesett. Elesett nem ellenségeink ereje, hanem árulás s alávalóság által… Ó, hogy ezt megértem, s mégsem szabad meghalnom.

Görgeyt felemeltem a porból, hogy magának örök dicsőséget, hazájának szabadságot szerezzen. És ő a hazának gyáván hóhérjává lőn.

Görgeyt rég vádolák némelyek, hogy ambiciózus, s diktatúrára vágyik. Én, ki a nagyravágyást nem ismerem, s nem tudom megfogni, miként lehet mást szeretni, mint a hazát s a szabadságot, hónapok előtt már s azóta ismételve megszólítottam, hogy ha hatalomra vágyik, legyen irántam őszinte, mondja meg, s én magam csinálok pártot számára – pedig a párt, melyet én csinálok, nagy lesz – az egész haza, csak ígérje meg, hogy a hazának és szabadságnak híve leszen – átadom neki a hatalom koszorúját, mely nekem (kinek egyedül ambíciója, mihamarább visszatérni a magányélet homályába, szegényül, egyszerűen, mint mindig valék) nem egyéb, mint töviskoszorú, melynek még dicsősége is fullaszt és nyom. – Ám változtassa, ha kedveznek a körülmények, koronává e koszorút, mert nekem ez sem kell, nem kellend, s nem kellett soha, bár kelleni akaratomtól függött. De ő mindig esküvel erősítette, hogy neki nem kell hatalom, hogy ő is a magányélet után sóvárog, s osztozik érzelmeimben.

És én, szívem után nézve őt, elhallgattatám a vádakat, s erősítém népszerűségét, mert becsültem tehetségeit.

Azonban táborában egy kamarilla támadott, kívüle, mint mondá, de tőle eredve, mint mostan tudom. Az arisztokratizmus s nemzetietlenség mindinkább gyökeret vert a seregben, mely azonban őhozzá személyes vitézségénél fogva oly korlátlan pietással, ragaszkodással viseltetett, hogy őtőle a sereget megfosztani annyit tett volna, mint a győzelem bizalmát venni el a seregtől, s azt győzhetlen hősökből bizalomvesztett gyávákká tenni.

És mert árulónak sohasem hittem, ki ellenségeinkkel cimborálhasson, s mert tábori kamarillájának iránya csak szoldateszkai természetű volt, mely magának a polgári hatalom gúnyolásában tetszeni szokott, tehát tulajdonképpen csak az én állásomat látszott fenyegethetni, ezzel természetesen annál kevésbé gondolék, minthogy tapasztalásból tudám, hogy míg a veszély tart, ennek közössége megóv a pártszakadástól, ha pedig a veszély elmúlik, lelépésemmel én távolítandom el a szakadást, s feltartom az egységet, melynek feltartása volt a kulcs, amellyel oly roppant nagy dolgokat voltam én, egyszerű ember képes előteremteni, s megnyerni keresetlenül nemzetem összes bizalmát, mert tudá, hogy amit nekem ajándékoz, nem nagyravágyásnak, hanem a szabadságnak ajándékozá. (…)

9-én Görgey is megérkezett más két hadtesttel, 10-ére nyomban mind a három hadtestnek Vinga és Temesvár felé előnyomulása elrendeltetett, mire Görgey a diszpozíciókat meg is tevé.

Éjjel megérkezik a szerencsétlen tudósítás, hogy a Dembiński-féle sereg közel Temesvárhoz tökéletesen szétveretett. Bem a csata alatt érkezve vette át a vezényletet, de hiába, hozzájárult, hogy Bem, lovával megbukva, vállcsontját eltöré. A tudósítást Guyon írta, a rettenthetetlen, s még azt is írta, hogy a sereg tökéletesen szét van verve, ő maga Lugosra siet, romjait, ha lehet, összeszedni.

E csatavesztés Görgeyt kell vala, hogy sietségre ösztönözze, ellenkezőleg, midőn látta, hogy nincs sereg többé, melyre ellenében támaszkodhassam, levetette az álarcot, seregit a Maroson visszaparancsolta, s ezen iránta fanatizált sereg élére diktatúrai szerepre veté magát. Ha van annyi erő közelben kezemben, melyet csak látványul is fölállíthatok, serege élén fogom el saját kezemmel, vagy magamat összekoncoltatom – de egyedül valék.

Sőt kevésbé, mint egyedül. Görgey sohasem mert volna áruló lenni, ha az országgyűlés egy frakciója által (azon párt által, melynek élén Kazinczy Gábor, Kovács Lajos, Szunyogh Rudolf állottak, s melyhez az erdélyiek kis kivétellel csaknem mind tartoztak) nem gyámolíttaték. De ezek már Buda bevétele óta konspiráltak vele, Szegeden a sétatér hősei mesterségesen terjesztik az eszmét, hogy csak Görgey mint diktátor menthet meg, az országgyűlés konferenciáiban is szóba hozták azt, s küldöttekkel zsibongták körül táborában, kik unszolák a diktatúrát elvállalni, de kit annyiszor megkínálék a hatalommal, még akkor sem tudott irántam őszinte lenni. (…)

Görgey augusztus 13-án megadta magát az orosznak, s amit mondék, igazolá a tapasztalás, 25 000 ember, 170 ágyú s a háború viselésének Aradra gyűjtött minden készlete roppant veszteség, de ez nem veszté el a hazát. Szavamra, a magyar nép, melyet a hála és szeretet mondhatlan bizalommal köt hozzám, ezereit újra kiállította volna, hanem e példának hatása veszté el a hazát. A vitézlő nép kész volt volna küzdeni, ily magasztos hazaszeretet nincs sehol a világon, de a tisztek csak saját személyüknek s összezsarolt poggyászaiknak megmentésére gondoltak, és sereg adta fel magát sereg után, a legjava (Vécsey) legelőbb Török és Lázár osztályaival, majd meg Bemet is elhagyta serege, tisztjei tudta nélkül, kapituláltak az ellenséggel, s míg én, a milliókat kezelt kormányzó hazám örök szeretetén kívül nem hoztam semmit magammal, s büszke vagyok, hogy egész vagyonom 200 arany, az erdélyi tisztek semmit sem kötöttek ki a kapitulációban, mint bagázsiájok biztosítását!

Vége van a dicsőségnek, egy fényes meteorja volt. Letűnt. Külellenség ellen meg tudtam védeni nemzetemet. Betárulás ellen nem. Talán ha Robespierre lettem volna. De ez lenni nem tudtam, nem akartam, s mondhatlan szerencsétlenségemben is emel a gondolat, hogy kezem vértől mocsoktalan.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 45 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
kgyula
2018. február 03. 14:33
Hála Istennek, a magyarok többsége nem ilyen degenerált gondolkodású volt, és a 19-20. szd. fordulóján egyik város a másik után emelt szobrot Kossuthnak. Ja, és természetesen a polgárok önkéntes közadakozásából, nem úgy mint 2000-ben a milleniumi kormánybiztos pénzosztogatásából emelt Szent István szobrok.
Héja
2016. június 08. 23:17
Szépapám, a szabadságharc mérnökkari őrnagya, a bukás után 6 évig a kufsteini várbörtön lakója szabadulása után Kossuthról hallani sem akart. Tehetséges, de hitvány kalandornak tekintette. Tudott rettenetes ifjúkoráról, sikkasztásairól, stb. Tudta, hogy Széchenyi nem volt hajlandó Kossuthot felvenni a Nemzeti Kaszinóba, mondván: oda csak úriemberek tartozhatnak. Szépapám a Kossuth nevű zavaros múltú figurát a magyar történelem legkártékonyabb demagógjának tartotta. Ennyi.
forsteandretredjemann
2016. június 08. 08:51
1848-ban a haladó hagyományoknak megfelelően Párizsból elindult egy forradalmi hullám. Akkor ezt már polgári-liberális áramlatnak hívták, az ellentétes oldalt pedig royalistának. Kuruc és labanc már rég nem volt. Az Angol Királyság által erősen elhanyagolt Szent Szövetség 1833-as münchengrätzi és még ugyanezen évben megtartott berlini kongresszusait lezáró szerződések ismertek kellett legyenek egy politikai iránt erősen érdeklődő ügyvéd számára. Ezért nem igazán lehetett számára meglepetés, hogy Iván Fjodorovics a határon túl nagyobb tartalékot hagy, mint a Magyarországon egymás ellen harcoló forradalmi és császári-királyi hadsergek összlétszáma. Ennél a tartaléknál valamivel nagyobb létszámmal vonult be Magyarországra. Akkoriban a világ egyik legjobban felszerelt és az Oszám Birodalom ellen vívott győztes hadjáratokban megedzett hadseregével. Akár meglepetés volt akár nem, Kossuth a cári seregek érkezésének hatására meglehetősen gyorsan távozott, miden politikai hatalmat Görgey Artúrra ruházva. Biztosan voltak, akik Kossuth Lajosért, vagy az ő személyes varázsa alatt harcoltak. Nekik valyon milyen érzés lehetett a vezér, a hős távozása? Görgey persze a katonai helyzetet átlátva seregének és az általa immár politikailag vezett országnak teljes ám hősi pusztulása és a megadás között választhatott. Kiváló katona volt és a gondjaira bízott ország számára is lehető legkedvezőbb döntést igyekezett meghozni. Kossuth természetesen Vidinből nem írhatott mást, hiszen amíg Görgey volt a gaz áruló, addig nem esett szó az ő hirtelen távozásáról. Ő maradhatott a menekült hős. A jórészt saját maga által felépített legenda máig ereje igazolja, hogy jó politikus volt. A cserbenhagyott, távolból megvádolt és folyamatosan leárulózott katona visszavonult élete és hallgatása viszont már régóta sokakat elgondolkodtat. A helyzet érzékenységét az is jellemzi, hogy Kossuth az utóbbi pár évtizedben kizárólag egy szerencsére már megszűnt párt számára volt fő ikon a zászlón.
Héja
2016. június 08. 08:49
Az a helyzet, hogy szépapám nem Kossuthért, hanem Magyarországért harcolt. Kossuth elszökött, szépapám és még sokan mások meghaltak, vagy súlyos várfogságot szenvedtek. Tudom, nehéz ezt neked felfogni, de megsajnáltalak. Hátha értesz belőle valamicskét.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!