Vidini levél

2016. május 21. 09:11

Szegény szerencsétlen hazánk elesett. Elesett nem ellenségeink ereje, hanem árulás s alávalóság által… Görgeyt felemeltem a porból, hogy magának örök dicsőséget, hazájának szabadságot szerezzen. És ő a hazának gyáván hóhérjává lőn.

2016. május 21. 09:11
Kossuth Lajos
MEK

Szegény szerencsétlen hazánk elesett. Elesett nem ellenségeink ereje, hanem árulás s alávalóság által… Ó, hogy ezt megértem, s mégsem szabad meghalnom.

Görgeyt felemeltem a porból, hogy magának örök dicsőséget, hazájának szabadságot szerezzen. És ő a hazának gyáván hóhérjává lőn.

Görgeyt rég vádolák némelyek, hogy ambiciózus, s diktatúrára vágyik. Én, ki a nagyravágyást nem ismerem, s nem tudom megfogni, miként lehet mást szeretni, mint a hazát s a szabadságot, hónapok előtt már s azóta ismételve megszólítottam, hogy ha hatalomra vágyik, legyen irántam őszinte, mondja meg, s én magam csinálok pártot számára – pedig a párt, melyet én csinálok, nagy lesz – az egész haza, csak ígérje meg, hogy a hazának és szabadságnak híve leszen – átadom neki a hatalom koszorúját, mely nekem (kinek egyedül ambíciója, mihamarább visszatérni a magányélet homályába, szegényül, egyszerűen, mint mindig valék) nem egyéb, mint töviskoszorú, melynek még dicsősége is fullaszt és nyom. – Ám változtassa, ha kedveznek a körülmények, koronává e koszorút, mert nekem ez sem kell, nem kellend, s nem kellett soha, bár kelleni akaratomtól függött. De ő mindig esküvel erősítette, hogy neki nem kell hatalom, hogy ő is a magányélet után sóvárog, s osztozik érzelmeimben.

És én, szívem után nézve őt, elhallgattatám a vádakat, s erősítém népszerűségét, mert becsültem tehetségeit.

Azonban táborában egy kamarilla támadott, kívüle, mint mondá, de tőle eredve, mint mostan tudom. Az arisztokratizmus s nemzetietlenség mindinkább gyökeret vert a seregben, mely azonban őhozzá személyes vitézségénél fogva oly korlátlan pietással, ragaszkodással viseltetett, hogy őtőle a sereget megfosztani annyit tett volna, mint a győzelem bizalmát venni el a seregtől, s azt győzhetlen hősökből bizalomvesztett gyávákká tenni.

És mert árulónak sohasem hittem, ki ellenségeinkkel cimborálhasson, s mert tábori kamarillájának iránya csak szoldateszkai természetű volt, mely magának a polgári hatalom gúnyolásában tetszeni szokott, tehát tulajdonképpen csak az én állásomat látszott fenyegethetni, ezzel természetesen annál kevésbé gondolék, minthogy tapasztalásból tudám, hogy míg a veszély tart, ennek közössége megóv a pártszakadástól, ha pedig a veszély elmúlik, lelépésemmel én távolítandom el a szakadást, s feltartom az egységet, melynek feltartása volt a kulcs, amellyel oly roppant nagy dolgokat voltam én, egyszerű ember képes előteremteni, s megnyerni keresetlenül nemzetem összes bizalmát, mert tudá, hogy amit nekem ajándékoz, nem nagyravágyásnak, hanem a szabadságnak ajándékozá. (…)

9-én Görgey is megérkezett más két hadtesttel, 10-ére nyomban mind a három hadtestnek Vinga és Temesvár felé előnyomulása elrendeltetett, mire Görgey a diszpozíciókat meg is tevé.

Éjjel megérkezik a szerencsétlen tudósítás, hogy a Dembiński-féle sereg közel Temesvárhoz tökéletesen szétveretett. Bem a csata alatt érkezve vette át a vezényletet, de hiába, hozzájárult, hogy Bem, lovával megbukva, vállcsontját eltöré. A tudósítást Guyon írta, a rettenthetetlen, s még azt is írta, hogy a sereg tökéletesen szét van verve, ő maga Lugosra siet, romjait, ha lehet, összeszedni.

E csatavesztés Görgeyt kell vala, hogy sietségre ösztönözze, ellenkezőleg, midőn látta, hogy nincs sereg többé, melyre ellenében támaszkodhassam, levetette az álarcot, seregit a Maroson visszaparancsolta, s ezen iránta fanatizált sereg élére diktatúrai szerepre veté magát. Ha van annyi erő közelben kezemben, melyet csak látványul is fölállíthatok, serege élén fogom el saját kezemmel, vagy magamat összekoncoltatom – de egyedül valék.

Sőt kevésbé, mint egyedül. Görgey sohasem mert volna áruló lenni, ha az országgyűlés egy frakciója által (azon párt által, melynek élén Kazinczy Gábor, Kovács Lajos, Szunyogh Rudolf állottak, s melyhez az erdélyiek kis kivétellel csaknem mind tartoztak) nem gyámolíttaték. De ezek már Buda bevétele óta konspiráltak vele, Szegeden a sétatér hősei mesterségesen terjesztik az eszmét, hogy csak Görgey mint diktátor menthet meg, az országgyűlés konferenciáiban is szóba hozták azt, s küldöttekkel zsibongták körül táborában, kik unszolák a diktatúrát elvállalni, de kit annyiszor megkínálék a hatalommal, még akkor sem tudott irántam őszinte lenni. (…)

Görgey augusztus 13-án megadta magát az orosznak, s amit mondék, igazolá a tapasztalás, 25 000 ember, 170 ágyú s a háború viselésének Aradra gyűjtött minden készlete roppant veszteség, de ez nem veszté el a hazát. Szavamra, a magyar nép, melyet a hála és szeretet mondhatlan bizalommal köt hozzám, ezereit újra kiállította volna, hanem e példának hatása veszté el a hazát. A vitézlő nép kész volt volna küzdeni, ily magasztos hazaszeretet nincs sehol a világon, de a tisztek csak saját személyüknek s összezsarolt poggyászaiknak megmentésére gondoltak, és sereg adta fel magát sereg után, a legjava (Vécsey) legelőbb Török és Lázár osztályaival, majd meg Bemet is elhagyta serege, tisztjei tudta nélkül, kapituláltak az ellenséggel, s míg én, a milliókat kezelt kormányzó hazám örök szeretetén kívül nem hoztam semmit magammal, s büszke vagyok, hogy egész vagyonom 200 arany, az erdélyi tisztek semmit sem kötöttek ki a kapitulációban, mint bagázsiájok biztosítását!

Vége van a dicsőségnek, egy fényes meteorja volt. Letűnt. Külellenség ellen meg tudtam védeni nemzetemet. Betárulás ellen nem. Talán ha Robespierre lettem volna. De ez lenni nem tudtam, nem akartam, s mondhatlan szerencsétlenségemben is emel a gondolat, hogy kezem vértől mocsoktalan.

Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 45 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
kgyula
2018. február 03. 14:33
Hála Istennek, a magyarok többsége nem ilyen degenerált gondolkodású volt, és a 19-20. szd. fordulóján egyik város a másik után emelt szobrot Kossuthnak. Ja, és természetesen a polgárok önkéntes közadakozásából, nem úgy mint 2000-ben a milleniumi kormánybiztos pénzosztogatásából emelt Szent István szobrok.
Héja
2016. június 08. 23:17
Szépapám, a szabadságharc mérnökkari őrnagya, a bukás után 6 évig a kufsteini várbörtön lakója szabadulása után Kossuthról hallani sem akart. Tehetséges, de hitvány kalandornak tekintette. Tudott rettenetes ifjúkoráról, sikkasztásairól, stb. Tudta, hogy Széchenyi nem volt hajlandó Kossuthot felvenni a Nemzeti Kaszinóba, mondván: oda csak úriemberek tartozhatnak. Szépapám a Kossuth nevű zavaros múltú figurát a magyar történelem legkártékonyabb demagógjának tartotta. Ennyi.
Valodi
2016. június 08. 08:54
"Biztosan voltak, akik Kossuth Lajosért, vagy az ő személyes varázsa alatt harcoltak. Nekik valyon milyen érzés lehetett a vezér, a hős távozása?" - kis napi analógia - a távozás még csak hagyján... No de a cinikus szembeköpés? "Ez a program, az Erős Magyarország programja, amit a kezemben tartok, és amit Önök is ismerhetnek, ez az a program, amelynek segítségével ezt a szövetséget létrehozhatjuk." http://2007-2010.orbanviktor.h.. "...A Fidesz – az uniós szabályozással és gyakorlattal egyezően – a helyi, regionális termelésre, értékesítésre, valamint a kistermelői élelmiszer-előállításra úgy tekint, mint a vidéki lét és a biztonságos élelmiszer-ellátás alapjára.... A kisebb gazdaságokban a növényi és állati termék előállítása környezetbarát módon megoldható... támogatási programokat indítunk a vidéki településeken, ... figyelemmel a szociális, kulturális, gazdasági és ökológiai szempontok összhangjára, a helyi kezdeményezésekre, a helyi erőforrások feltárására….” Aztán mi lett belőle: "Megjelent az a rendelet, amelyben már jogi erővel jelölik ki a jövőben mintagazdaságként működtethető agrárvállalkozásokat. Meglepetés nincs, a korábbi jelzéseknek megfelelően valóban az OTP elnök-vezérigazgatójának agrárholdingjába, a Bonafarmba tartozó két cége, a Bólyi és a Dalmandi Mezőgazdasági Zrt. lett mintagazdaság." (Bonafarm csoport összesen: 28 000 hektár szuperintenzív nagyipari termelés, vidék- és termőföld pusztítás) Újra szól a régi jelszó: "Tudjuk! NERjük! Tesszük!
forsteandretredjemann
2016. június 08. 08:51
1848-ban a haladó hagyományoknak megfelelően Párizsból elindult egy forradalmi hullám. Akkor ezt már polgári-liberális áramlatnak hívták, az ellentétes oldalt pedig royalistának. Kuruc és labanc már rég nem volt. Az Angol Királyság által erősen elhanyagolt Szent Szövetség 1833-as münchengrätzi és még ugyanezen évben megtartott berlini kongresszusait lezáró szerződések ismertek kellett legyenek egy politikai iránt erősen érdeklődő ügyvéd számára. Ezért nem igazán lehetett számára meglepetés, hogy Iván Fjodorovics a határon túl nagyobb tartalékot hagy, mint a Magyarországon egymás ellen harcoló forradalmi és császári-királyi hadsergek összlétszáma. Ennél a tartaléknál valamivel nagyobb létszámmal vonult be Magyarországra. Akkoriban a világ egyik legjobban felszerelt és az Oszám Birodalom ellen vívott győztes hadjáratokban megedzett hadseregével. Akár meglepetés volt akár nem, Kossuth a cári seregek érkezésének hatására meglehetősen gyorsan távozott, miden politikai hatalmat Görgey Artúrra ruházva. Biztosan voltak, akik Kossuth Lajosért, vagy az ő személyes varázsa alatt harcoltak. Nekik valyon milyen érzés lehetett a vezér, a hős távozása? Görgey persze a katonai helyzetet átlátva seregének és az általa immár politikailag vezett országnak teljes ám hősi pusztulása és a megadás között választhatott. Kiváló katona volt és a gondjaira bízott ország számára is lehető legkedvezőbb döntést igyekezett meghozni. Kossuth természetesen Vidinből nem írhatott mást, hiszen amíg Görgey volt a gaz áruló, addig nem esett szó az ő hirtelen távozásáról. Ő maradhatott a menekült hős. A jórészt saját maga által felépített legenda máig ereje igazolja, hogy jó politikus volt. A cserbenhagyott, távolból megvádolt és folyamatosan leárulózott katona visszavonult élete és hallgatása viszont már régóta sokakat elgondolkodtat. A helyzet érzékenységét az is jellemzi, hogy Kossuth az utóbbi pár évtizedben kizárólag egy szerencsére már megszűnt párt számára volt fő ikon a zászlón.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!