Örülök, hogy egy újabb magyar szerző könyvét olvashattam, mely világviszonylatban is megállná a helyét. Az pedig külön jó volt, hogy a történet Budapesten játszódott, magyar szereplőkkel.
„A felvezetés alapján lehet, hogy nem tűnik túl izgalmasnak a történet. A fülszöveget elolvasva én sem vártam valami nagy durranást. Azonban, pár oldal után egyszerűen elmerültem a történetben. A hangulata nemhogy magával ragadott, hanem egyszerűen beszippantott. Vékony Krisztián leírásai annyira jól mutatják be a várost és a benne élő embereket, hogy végig úgy éreztem, mintha én is jelen lennék a történetben. A komor, sötét hangulat rányomja az olvasóra is a bélyegét. Hiába van odakinn tavasz és virágba borult táj, ha az ember elkezdi olvasni, minden besötétedik körülötte, mintha szürke őszi nap lenne.
A sci-fi mellett egy krimi, vagy inkább thriller szál is helyet kap a történetben. Ugyanis hiába működik jól Brozkov képlete, ha egyszer csak megjelenik benne egy változó, amit ki kell iktatni. Ez a változó pedig nem más, mint egy szadista gyilkos, aki a Védettekre vadászik. Hiába titkos a szervezet és tagjainak, illetve a megfigyelteknek a névsora, valahol kiszivárognak az információk. A Védangyalok pedig sorban elbuknak, ahogy védettjeik áldozatul esnek a sorozatgyilkosnak. A sors-algoritmus egyre nagyobb szórást kezd el mutatni, miközben a Balkán Birodalom is egyre nagyobb fenyegetettséget jelent.
A regényt olvasva, akarva, akaratlanul párhuzamot fedezhetünk fel Isaac Asimov: Alapítvány trilógiájával. Mindkettőben egy titkos szervezet felügyeli a jövőt, melyet megjósoltak. Azonban míg az Alapítvány sorozat globális, csillagközi birodalom keretein belül játszódik, addig a Sors-algoritmus leginkább Budapest területére korlátozódik. Persze, vannak átfedések és áthallások, mégis azt kell mondanom, hogy egy teljesen más történetet kapunk.”
Az új magatartásformák ugyanúgy terjednek, mint a járványok, és a 21. századra a túlzások vették át a főszerepet az emberi viselkedés alakításában; az ok az „egyharmados kisebbségek” és a „szuperterjesztők” felemelkedése – állítja önkritikus könyvében Malcolm Gladwell.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Egy felhasználó azt írta, „most már tényleg valakinek át kéne nézni miket posztol, mert ez a szavahihetősége kárára megy”.
Az aztékok emberáldozatra épülő vallását a hódító spanyolok és a katolikus egyház a Sátán legintézményesültebb kultuszának tartotta.
Kemény nem ontja a könyveket, ami különösen rokonszenves a mai világban.
Gerzsenyi Gabriella az EP Mezőgazdasági Bizottságának ülésén többek között a gazdák talajművelési szokásait is kritizálta.
Behódolás helyett nemzeti érdekérvényesítés. Pindroch Tamás írása.
Pascal Jansen nem tudja feldolgozni a történteket, Dibusz Dénes szerint maguknak kreálták ezt a kínos helyzetet...
