„De vajon tényleg az állami függőség a hibás abban az országban, ahol a lakosság 41,5 százaléka létminimum alatt él, ahol a leggazdagabb 10 százalék a családi adókedvezmény, az adórendszer, a nyugdíjak és az összes újraelosztás következtében több támogatást kap az államtól, mint a legszegényebb 10 százalék?
Tényleg azt gondoljuk, hogy a szegénységbe születő gyereknek, akinek a családja a füzetét sem tudja megvenni, azzal a rózsadombi fiatallal kell versenyeznie majd a munkaerő-piacon, aki minden nyáron Angliában tanulhatja az angolt?
Milyen államfüggőségről beszélünk, amikor a magyar állam az ország egyik fele számára a legalapvetőbb feltételeket sem teremti meg az oktatásban, az egészségügyben, a szociális ellátásban?
Talán ezért vált hiteltelenné az »elit«, mert szemernyit sem törődik az őt körülvevő társadalommal, mert azt hiszi, mivel sok pénze és sok társadalmi kapcsolata van, ő tudja, hogy miként kell jól élni. Hogy ő megmondhatja a nyolcadik kerületbe vagy Kőbányára, Borsodba vagy Dél-Barányába születőknek, hogy nem azért elbaszott az életük, mert lemondott róluk a magyar állam, és mert a legalapvetőbb feltételeket sem biztosítja ahhoz, hogy versenybe szállhassanak, hanem azért, mert államfüggők és ők tehetnek róla.”