„Az Alkotmánybíróság tegnapi döntéséből az derült ki, hogy 2016 tavaszán – az elveszített kétharmad, a lassan fogyatkozó népszerűség és az erősödő népharag idején, amikor azonban a fentebb felsorolt kulcspozíciókat változatlanul a Fidesz birtokolja –, valahol a néhány milliárdos és a 260 milliárdos szint között lehet a képzeletbeli határ. Vagyis az a néhány milliárd, amit lépten-nyomon és innen-onnan legombolnak átláthatatlan szerződésekkel, még belefér, de a jegybank alapítványainak százmilliárdjaival nem lehet angolosan lelépni. Elég magasan van a határvonal annak fényében, hogy 260 milliárd forint jóval több például a felsőoktatás éves költségvetési támogatásánál, ugyanakkor elég alacsonyan ahhoz, hogy évente több Orbán-közeli pénzeltüntetési kísérlet is fennakadjon rajta.
Ha azt vesszük, hogy Svédországban bukott már meg kormánytag egyetlen csoki árának (nagyjából 300 forintnyi összegnek) az államkasszába történt késedelmes befizetése miatt is, akkor leszögezhetjük: ez a mi tartós elvonókúrán tartott csenevész jogállamocskánk nem nyújt túlságosan épületes látványt üzem közben. Jó hír azonban, hogy még nem pusztult el végképp, csak piheg a kimerültségtől, és lehetséges akkorát rúgni bele, amitől fölébred. Most éppen Matolcsy Györgynek és szorgos csapatának sikerült az újraélesztési kísérlet – aligha örülnek neki, valószínűleg az alkotmány őrzői sem büszkék a produkcióra, az egyszerű állampolgárt azonban elégedettséggel töltheti el a tudat, hogy a közös kassza kapui még nincsenek sarkig kitárva. A döntés megszületett: akik talicskán tolják ki rajta mindannyiunk vagyonát, legalább láthatóvá válnak. Megeshet, hogy ennek is lesz visszatartó ereje. Színpadon inkább csak a bűvészek szeretnek lopni, igaz, ők legalább a végén visszaadják a pénzt. De az majd egy következő AB-ítélet után lehet.”